Az olvasók annak az újságnak hisznek, amelyiket hitelesnek tartják. És melyiket tartják hitelesnek? Hát azt, amelyikben azt olvassák, amit maguk is gondolnak.

Richard A. Posner amerikai jogtudós szerint a piaci verseny fokozódásával az újságok nem lesznek kiegyensúlyozottabbak. A törzsközönség megtartása érdekében azok a hírlapok, amelyek nem akarnak átmenni bulvárba, kénytelenek határozottabban állást foglalni. „Nem a mérsékeltek tetszésének elnyerése lesz a fontos, hanem az adott ideológiai szekértáborhoz tartozók megtartása” – idézte a Metazin Posner egyik cikkét.

A University of Chicago két közgazdászprofesszora, Matthew Gentzkow és Jesse M. Shapiro nem nyugodott bele a komor következtetésbe. De ők nem újságcikket írtak, hanem tudományos dolgozatot, teli képletekkel és ábrákkal.

A két közgazdász bonyolult számítások eredményeként arra a következtetésre jut, hogy a média valóban igyekszik megfelelni a nézők és olvasók ízlésének. Ez főleg az olyan témákkal kapcsolatban igaz, amelyekről a lap vagy csatorna törzsközönségének határozott elképzelése van. Az újságok ezekben a kérdésekben inkább kerülik az olyan tudósításokat, amelyek valószínűleg ellentétesek olvasóik meggyőződésével. Az al-Dzsazíra nem feltétlenül azért sugároz Amerika-ellenes műsorokat, mert a szerkesztők utálják az Egyesült Államokat, hanem mert tudják, hogy ezzel nyerhetik el a nézők tetszését.

A hitelesség azonban nem csak annak függvénye, hogy a törzsközönséget megerősítsék meggyőződésében. Ha sok televíziós csatorna és újság van, akkor a tények elferdítésére kisebb a lehetőség. A konkurencia könnyen leleplezi azt a lapot vagy hírcsatornát, amelyik nem csak a saját törzsközönsége ízléséhez igazítja a beszámolókat, hanem a tényeket is elferdíti. Ez történt például a 2004-es amerikai elnökválasztási kampányban, amikor a CBS azt az alaptalan vádat fogalmazta meg Bush elnökkel szemben, hogy a vietnámi háború idején befolyásos szülei közbenjárásának köszönthetően nem kellett bevonulnia katonának.

„A kiélezett verseny az elfogultság csökkenésének irányában hat” – vonja le a következtetést Gentzkow és Shapiro. A baj csak az, hogy az elfogulatlanság nem merül ki a tények ferdítés nélküli ismertetésében.

Maguk a tudós szerzők idézik a példát tanulmányuk elején. A Szaddám-rezsim megdöntése utáni egyik első nagyobb ütközetben, amelyre 2003. december 2-án került sor Szamarra városában, 54 iraki halt meg. A katonai akció tényéről, és az áldozatok számáról mind New York Times, mind a Fox News, mind az al-Dzsazíra beszámolt. De a New York Times „fegyveres összecsapásról” és „iraki áldozatokról” írt. A Fox News „iraki lázadókat” említett. Az al-Dzsazíra „agresszív rajtaütésről” és „civil áldozatokról” beszélt.