Az iszlámkritikus politikust száműzik választott hazájából, Hollandiából. De ki is ő valójában? A vörös-zöld tolerancialovagok képmutatásának leleplezője? A jobboldal hamis tanúja?

Ayaan Hirsi Ali 1969-ben született Szomáliában. Apja rá akarta kényszeríteni, hogy egy Kanadában élő rokonához menjen férjhez. Ayaan megszökött, Hollandiába került. Megtanult hollandul, politikatudományi diplomát szerzett.

1997-ben belép a szociáldemokrata Munkapártba, a párt tudományos intézetében tevékenykedik. A holland szocdemek a kultúrák és vallások közötti kölcsönös megértést hirdetik. Hirsi Ali viszont – mint a Metazin beszámolt róla – magát az iszlámot teszi felelőssé a nők elnyomásáért. Szerinte nem tolerancia, hanem ignorancia vagy közömbösség szemet hunyni a moszlim nők tűrhetetlen helyzete fölött.

Egy Voltaire és az iszlám címen rendezett pódiumvitán az egyik résztvevő a multikulturalizmus nevében bírálja Voltaire-t. Hirsi Ali hevesen tiltakozik: "Az iszlámnak igenis felvilágosodásra van szüksége. Ne hagyjatok cserben minket! Adassék nekünk is egy Voltaire."

Fellépései magukra vonják az iszlamisták haragját, halállal fenyegetik. Hirsi Ali Amerikába menekül, ekkor még a Munkapárt segítségével. De a szocdemek számára kínossá válik a vallását megtagadó, magát volt moszlimnak nevező politikus.

Hirsi Alit a jobboldali liberális Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) karolja fel. 2002-ben a párt egy biztos kerületében parlamenti mandátumot szerez. A liberálisoknak arra kell a fekete képviselőnő, hogy enyhítsék bevándorlási politikájuk rasszista ízét.

De Hirsi Alit nem lehet csak úgy felhasználni, ő a maga útját járja. Megismerkedik a nagy provokátorral, Theo van Goghgal. Megírja számára az Alávetettség szövegét. A tizenegy perces filmben egy moszlim asszony ima formájában mondja el, mi mindent kellett elszenvednie. A nőt áttetsző csador borítja. Meztelen testén korbácsütések nyomai, bőrére a Koránból vett idézeteket írtak.

Theo van Goghgot meggyilkolják. Hirsi Ali újból külföldre menekül. Visszatérése után egy katonai támaszponton tartják védőőrizetben. A parlamentbe később is csak testőrök gyűrűjében léphet be – adtuk hírül a Metazin egy másik szemléjében.

Nagy nehezen sikerül egy kellőképpen biztosított lakást találnia, de a terrorista merénylettől rettegő szomszédok megpróbálják eltávolítani. A bíróság a szomszédoknak ad igazat. Hirsi Aliból ettől fogva már a hatóságoknak is elege lesz.

Egy tv-társaság leleplező filmet készít róla, még Szomáliába is küldenek egy stábot. A filmből kiderül – ami addig sem volt titok –, hogy Hirsi Ali, el akarván tűnni az őt üldöző rokonok szeme elől, hamis nevet írt bevándorlási kérelmébe. Valójában Hirsi Magannak hívják.

VVD-s párttársa, Rita Verdonk bevándorlásügyi miniszter megragadja a kínálkozó alkalmat, és rövid úton megfosztja állampolgárságától a parlamenti képviselőt, amire ilyen esetben joga van.

A példátlannak nem nevezhető döntés – a bevándorlási minisztert nem véletlenül nevezik Vas Ritának – az áldozat személye és rangja miatt hatalmas felzúdulást vált ki Hollandiában. A botrány hullámai az egész világsajtót elérik. Szemlénk megírásának időpontjában Rita Verdonk meghátrálni látszik.

Az ország presztízse azonban nehezen helyrehozható csorbát szenvedett. És nem csak azért, mert Hirsi Ali már feladta mandátumát, és az Egyesült Államokban készül letelepedni.

Az ügy végképp megvilágítja, hogy milyen szélsőségekbe esnek a hollandok, amikor a bevándorlás dolgában kell dűlőre jutniuk. Ez más európai országoknak sem megy túl könnyen. Gondoljunk csak a Mohamed karikatúrák ügyére Dániában. Az viszont még sehol sem fordult elő, hogy egy bevándorlónak azért gyűljön meg a baja a hatóságokkal, mert – mint a Die Weltben olvassuk – „a befogadó ország értékeit képviselte a többi bevándorlóval szemben”.

„Egy olyan ikon, mint Ayaan Hirsi Ali tövis volt a mindenben konszenzusra törekvő holland társadalom húsában – írja Andrea Seibel. – Egy Hirsi Ali-féle misszionárius nem merül el részletkérdésekben, nem hajlandó meglátni a pozitív tendenciákat, hanem fejjel megy a falnak. Mindig tudta, hogy előbb-utóbb kitelik az ideje Hollandiában. Most aztán értésére adták, hogy kitellett. Kicsinyes, formalista érvekkel. Hogy állítólag csalt a bevándorlásakor. Így járatja le magát egy ország.”

A berlini Tageszeitung – kissé kelet-európai módon – a biztonság kedvéért két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó állásfoglalást közöl. Az egyik lelkesedik Hirsi Aliért, a másik nem tartja politikailag korrektnek. Hollandiára nézve azonban egyik sem hízelgő.

„Hirsi Ali nem egy mézes-mázos hölgy, aki a nagy nyugati szekularitás nevében inkább dialógusról beszél, csak ne kelljen vitába keverednie – írja Jan Feddersen, a radikális körökben renegátnak tartott meleg publicista. – Hollandia zöldalternatív-vörös mainstreamje csak addig szereti a bevándorlókat, amíg azok érdekes zenével és finom ételekkel gazdagítják a kultúrát, de a saját patriarchális szokásaikról diszkréten hallgatnak. Hirsi Ali maró, olykor sértő kritikával illette ezt a mainstreamet, s ezzel sok ellenséget szerzett magának.”

Ulrike Herrmann német újságíró viszont „a fehér férfiak hasznos idiótájának” nevezi Hirsi Alit. Arra használták, hogy „tanúsítsa, milyen elmaradott vallás az iszlám”. „A fehér férfiak ezt nagyon díjazták, a moszlim nők viszont nem tudtak mit kezdeni önjelölt megmentőjükkel.”

Herrmann annyira gyűlöletesnek tartja Hirsi Ali szerepét, hogy azt is vádként hozza fel ellene, „hogy a legtöbb holland számára mindvégig idegen maradt”.