Egyre nehezebben tartják fenn a hagyományos életszínvonalat a középosztálybeli családok Amerikában. Különösen a fiatalok vannak nehéz helyzetben. Nekik a diákhitelt is törleszteniük kell.

Az amerikai álom azzal kecsegtetett, hogy aki keményen dolgozik, az előrejut. Ma viszont inkább már amerikai rémálomról lehet hallani. A középosztálybeli családok örülnek, ha nem csúsznak le. Hiába vállal állást mind a két szülő, hiába növekszik a családok bevétele, az állami szerepvállalás csökkenésével sokkal többet kell költeni lakhatásra, orvosra, gyereknevelésre és oktatásra.

A fiatalok különösen nehéz helyzetben vannak. „A háború utáni nemzedék gyermekei teljesen eladósodtak. A pályakezdők kénytelenek rosszul fizetett, alkalmi munkákat is elvállalni, hogy a felvett diákhitelt törleszthessék” – olvassuk Mischa Gaus írását. A cikk az In These Times baloldali magazinban jelent meg. A folyóiratot James Weinstein, tavaly elhunyt szocialista történész alapította, és többek között olyan publicistákkal büszkélkedhet, mint Barbara Ehrenreich, Noam Chomsky, Kurt Vonnegut és Andrew Sullivan.

Egyetemi tanulmányaik finanszírozására az amerikai fiatalok átlagosan 20 000 dollár (6 millió forint) hitelt vesznek fel. Ennek egy részét tandíjfizetésre, a maradékot megélhetésre fordítják. A jól fizető állásokhoz szükséges diplomák megszerzése különösen drága. Egy jogászhallgató akár 100 000 dollár (20 millió forint) adósságot is felhalmoz, mire elvégzi az egyetemet.

A hitel visszafizetését az iskola befejezése után kezdik meg. A törlesztő részletek mindössze a havi fizetés néhány százalékát teszik ki, de így is óriási terhet jelentenek. A fiataloknak a családalapítás és otthonteremtés költségeit is elő kell teremteni, és a nyugdíj- és egészségügy-biztosítás átalakítása őket különösen hátrányosan érinti.

A diákok eladósodásának súlyos társadalmi következményei vannak. Sok pályakezdő napról-napra él, és kénytelen bármilyen állást elfogadni. A jobban keresők pedig rengeteget dolgoznak, hogy mielőbb visszafizethessék a hitelt. Ezért a fiatalok későbbre halasztják a lakásvásárlást és a gyerekvállalást.

Egyre többen emelnek szót a tandíj ellen. Tavaly a Yale diákjai ülősztrájkkal kényszerítették ki, hogy a szegényebb családból származó diákok tandíjmentességet kapjanak. Hasonló szabályokat vezettek be több egyetemen.

„Lassan betelik a pohár – figyelmeztet Gaus. – Az egyre növekvő terhek miatt a fiatalok közösen lépnek majd fel érdekeikért.”

Gaus arra számít, hogy megerősödnek a szakszervezetek és a diákképviseletek, és azt reméli, hogy az amerikai egyetemi hallgatók nem a franciák példáját fogják követni. Addig legalábbis, amíg más eszközökkel is elérhetőnek tartják céljaikat.