A konzervatívok szeretik úgy látni magukat, mint akik a tapasztalatból indulnak ki, liberális ellenfeleik meg elveken lovagolnak. Egy liberális publicista szerint viszont épp a kis állam párti konzervatívok nem elég gyakorlatiasak.

„A konzervativizmus, szemben a liberalizmussal, néhány filozófiai alapelvre épül. A konzervatívok meggyőződése, hogy a nagy állam korlátozza a szabadságot. S többnyire abban is hisznek, hogy a nagy állam sokba kerül. De egy igazi konzervatív számára szinte mellékes, hogy mit gondol a kis állam előnyeiről. Ahogyan Milton Friedman fogalmazott, a gazdasági szabadság a széles értelemben vett szabadság része, ezért a gazdasági szabadság öncél” – írta tavaly Jonathan Chait, a New Republic szerkesztője.

Chait amellett érvelt, hogy a liberálisok általában támogatják ugyan az állami szerepvállalást, de ez nem elvi kérdés a számukra, s ezért sokkal kevésbé doktriner módon politizálnak, mint a kis állam párti konzervatívok. A liberálisok mindig konkrét problémákra keresnek megoldást, az állami beavatkozást elvi alapon ellenző konzervatívok viszont nem mindig a tapasztalatból indulnak ki. Ők nem azért részesítik előnyben a kis államot és a piaci megoldásokat, mert ez a legcélravezetőbb. Ha a liberálisoknak sikerülne bebizonyítaniuk, hogy az állam egyes területeken hatékonyabban működik, mint a szabad piac, a konzervatívok akkor is elleneznék az állami szerepvállalást.

Jonah Goldberg, a konzervatív-piacpárti National Review szerkesztője felvette a kesztyűt. Azzal vágott vissza, hogy a liberálisok folyton a jóléti állam rég kudarcot vallott politikáját erőltetik, és ha valaki szembesíti őket a tapasztalattal, akkor értelmes vita helyett szegény-, sőt fajgyűlölőnek minősítik ellenfelüket.

„Vég nélküli vitába keveredtünk, de Jonah képtelen volt felfogni, hogy mit is állítok” – írta nemrég Chait a New Republic szerkesztőségi blogjában, a Plankben.

Ezért nagy elégtétel volt számára, amikor a National Review szerkesztőségi blogjában, a Cornerben felfedezte Goldbergnek ezt a bejegyzését: „Ha bebizonyosodna, hogy a nép jobban jár a szocializmussal, akkor talán támogatnánk a szocializmust? Bizonyára lenne olyan magát pragmatistának mondó konzervatív, aki így tenne. Mások elleneznék, mondván, a lopás akkor is lopás, ha a gazdagoktól veszünk el a szegények támogatása érdekében. A konzervatívok többsége olyan társadalomban élne szívesen, ahol csak a csillagos ég szab határt a szabad piacnak, még akkor is, ha a kevésbé rátermettek így hoppon maradnak.”

„A konzervativizmus melletti érvek súlyát azzal lehetne növelni – vonja le a következtetést Goldberg –, ha nem csak gyakorlati, hanem erkölcsi szempontból is sikerülne bizonyítani a kapitalizmus elsőbbségét.”

„Köszönöm, Jonah – kommentálja Goldberg sorait Chait. – Pontosan ezt mondtam én is.”