Azt szokták mondani, hogy a gyerek a legnagyobb boldogság. Ez igaz? Egy amerikai pszichológus keresi a választ az apák napja alkalmából.

Amerikában közel száz éve ünneplik az apák napját. A legenda szerint egy gyermekeit egyedül nevelő amerikai polgárháborús veterán lánya találta ki az ünnepet 1910-ben. Nixon elnöksége óta hivatalos ünnep.

Apák napjára összejön a család, a gyerekek apróbb ajándékokkal lepik meg a papát. Ilyenkor a legtöbb apuka azt gondolja magában, hogy a gyerek a legnagyobb boldogság forrása.

De valóban így van? – teszi fel a kérdést a Time magazinban Daniel Gilbert, a Harvard pszichológia professzora. A tudományos kutatás kimutatta, hogy „az evés, a sport, a vásárlás és a tévénézés nagyobb örömforrás, mint a gyerekkel foglalkozni”.

A következtetés hallatán a szülők felhorkannak, és kijelentik, hogy márpedig az ő napjaikat a gyerek aranyozza be. De Gilbert erre az ellenreakcióra is tud racionális magyarázatot: Hajlamosak vagyunk túlértékelni azokat a dolgokat, amelyekre sokat áldozunk.

Azért esküszünk a márkás cikkekre, mert drágák, és amire sokat költöttünk, az bizonyára jó is. Csak nagy öröm lehet a gyermek, ha ennyi pénzt és fáradságot fordítunk rá.

Ráadásul a gyerek mellett nem marad idő a szórakozásra. Ha a szülők egész életét a gyerek tölti be, és nincs idő moziba, színházba és étterembe járni, akkor tényleg biztos, hogy a kisded minden boldogság forrása.

A tudós pszichológus szíve sincs kőből: „A gyerek sokat jelent a szülőknek – írja Gilbert –, mégsem a legnagyobb boldogság forrása. Ezen nincs mit szégyellni, sőt, éppen ezt kell ünnepelni. A legemberibb és legnemesebb tulajdonság, hogy képesek vagyunk feltétlenül szeretni a sok fáradságot igénylő gyerekeket.” És akár még azt is elhitetjük magunkkal, hogy ez a legnagyobb boldogság.