A lengyel kormányban meleggyűlölő és antiszemita politikusok ülnek. A koalíció a nacionalista összeesküvés-elméletekben tobzódó Radio Maryja támogatását is élvezi.

A Metazin tavaly októberben beszámolt róla, hogy liberális kommentátorok is óvatos optimizmussal fogadták a konzervatív pártok választási győzelmét.

A választások után a berlini Tageszeitung arról faggatta Aleksander Smolar politológust, a Báthory Istvánról elnevezett varsói Soros Alapítvány egyik alapítóját, hogy nem kell-e a szélsőjobboldal előretörésétől tartani.

TAZ: Jaroslaw Kaczyński röviddel a választások előtt nagy interjút adott a Nasz Dziennik fundamentalista katolikus lapnak. A nacionalista Tadeusz Rydzyk atya a Jog és Igazságot (PiS) támogatta a Radio Maryja adásaiban. Akkor a PiS nacionalista-katolikus?

Smolar: Ez bonyolult dolog. Jaroslaw és Lech Kaczyński sohasem tartozott a jobboldali radikálisokhoz Lengyelországban. Nem támogatták a szélsőjobboldalt, és nem képviseltek nacionalista-katolikus nézeteket. Másfelől Rydzyk atyához közelebb állt a tradicionalista, és erősen katolikus PiS, mint a Polgári Platform, vagy még inkább a demokratikus baloldal szövetsége. Ezért az atya a PiS-t támogatta szócsövein keresztül.

TAZ: Tehát Kaczyńskiék sikeresen halásztak a szélsőjobb vizeiben?

Smolar: Csakúgy, mint a CDU és a CSU teszi Németországban. A Jog és Igazság megkísérli, hogy olyan jobboldali néppárttá váljon, amelyben a fundamentalista katolikusok is megtalálják helyüket. De azért van egy határ. A Radio Maryjával ellentétben a PiS nem lesz melegágya az antiszemitizmusnak. Mert az kívül esik a Kaczyński fivérek által képviselt katolikus értékeken.

Timothy Garton Ash, Lengyelország nagy barátja még az év elején is azt fejtegette Az ikrek új Lengyelországa című cikkében, hogy a katolikus és nacionalista jelszavak hangoztatása Kaczyńskiék részéről elsősorban taktikai húzás: „Lengyelországban csak így lehet erős jobboldali pártot építeni.”

Azóta megcsappant a konzervatív kormány hitele a liberális kommentátorok szemében. A döntő fordulat akkor következett be, amikor a PiS koalícióra lépett Andrzej Lepper Önvédelem nevű populista agrárpártjával, és a Roman Giertych-féle nacionalista-katolikus Lengyel Családok Ligájával. A hitelvesztésben része van az egyre gyakoribbá váló szélsőséges megnyilvánulásoknak, amelyek a kormány egyes tagjainak hallgatólagos, sőt nyílt támogatását élvezik.

A New York Times Lengyelország bigott kormánya című vezércikkében leszedi a keresztvizet „a jobboldali, nacionalista lengyel kormányról”, amiért meleggyűlöletet szít, és összejátszik Rydzyk „nyíltan nacionalista, antiszemita és idegenellenes” katolikus médiabirodalmával.

A Human Rights Watch Kazimierz Marcinkiewicz miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében aggodalmát fejezte ki „a kormány tagjainak hovatovább szokásossá váló megnyilvánulásai miatt, amelyek a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek elleni erőszakra, gyűlöletre és hátrányos megkülönböztetésre uszítanak”.

A levél az után született, hogy Wojciech Wierzejski, a Lengyel Családok Ligája alelnöke és EU parlamenti képviselője a varsói Egyenlőségparádé betiltását követelte, és kijelentette, hogy „ha ezek a ferde hajlamúak tüntetni próbálnak, gumibottal kell őket móresre tanítani”.

A nyílt levél egy héttel az után jelent meg, hogy Michael Schudrichot, Lengyelország főrabbiját tettleg bántalmazták a varsói utcán. Az elkövető azt kiabálta: „Lengyelország a lengyeleké!”

„Tényleg ez folyik Lengyelországban?” – teszi föl a kérdést Abraham H. Foxman lengyel származású holokauszt-túlélő, az Anti-Defamation League igazgatója a Warsaw Business Journal hasábjain.

A kérdésre ő maga igennel válaszol, és a helyzetért az új koalíciós kormány két tagját teszi felelőssé. Az egyik Roman Giertych, az új oktatási miniszter, a Lengyel Családok Ligája elnöke. A miniszter életre keltette a két háború közti Összlengyel Ifjúság nevű szervezetet, bár irányát némileg módosította – a hangsúlyt a zsidók zaklatásáról a melegek provokálására helyezte át. A másik az új miniszterelnök-helyettes, Andrzej Lepper, aki az Önvédelem pártot képviseli a kormányban. Amikor Lepper elfogadta a hírhedetten antiszemita ukrán Személyzeti Menedzsment Akadémia díszdoktori címét, közölte a riporterekkel, hogy nyugodtan írják meg: „Antiszemita vagyok.”

Tadeusz Rydzyk médiabirodalma, amely a Radio Maryján kívül egy televíziós csatornát, valamint a már említett Nasz Dziennik (A mi újságunk) című napilapot is magában foglalja, és 2-3 milliós tömeget tud megszólítani, a koalíció létrejötte óta még lelkesebben támogatja a kormányt. Az „igazgató-atya” közönsége – írja Adam Szostkiewicz az Open Democracy webmagazinban – azok közül kerül ki, akik „vesztesei lettek annak a nem kevés traumával járó átalakulásnak, amelynek során Lengyelország kommunista autarkiából piaci demokráciává vált”. A Spiegel szerint a Radio Maryja hallgatósága „az 55 év fölötti, vidéki, többnyire tanulatlan nők köréből kerül ki”.

A Radio Maryja és a lengyel kormány viszonya – jegyzi meg a Guardian tudósítója – sokban hasonlít az amerikai beszélgetős rádiók és a Bush-kormányzat kapcsolatára. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a Radio Maryja rendszeresen sugároz „alig leplezett antiszemita műsorokat”. E műsorokban például olyan fantazmagóriákkal foglalkoznak, hogy a „holokausztipar” pénzt akar kicsikarni a lengyel kormánytól.

A Radio Maryja magára vonta a nemzetközi média figyelmét, sőt hivatalos katolikus körökben is fölborzolta a kedélyeket – különösen XIV. Benedek pápa lengyelországi útjának előkészítése idején. A Vatikán figyelmeztette a Radio Maryját, hogy „pásztori kötelességeinek tegyen eleget”, a politikától pedig tartsa távol magát.

Rydzyk atya hallgatói azonban úgy vélik, hogy a pápai feddés is csak a zsidó világösszeesküvés hatalmát bizonyítja. „Az a gyanúm – mondta egy betelefonáló –, hogy akik most nyomást gyakorolnak az igazgató-atyára, Benedek német voltát használják ki. Hiszen senki sem tart úgy az antiszemita-bélyegtől, mint egy német.”