Ősszel megint választás lesz Afganisztánban. Az amerikai kormány szerint az ottani fejlemények példaértékűek. De mennyire sikeres a gazdaság és a közigazgatás? Kábítóan.

„Sikerülni fog Irakban is, ahogy sikerült Afganisztánban. Legyőzzük a lázadókat, és megint óriási sikertörténet lesz az egész” – nyilatkozta Dick Cheney alelnök Wolf Blitzernek a CNN-en.

A harcok újabb fellángolása Afganisztánban, néhány hónappal az őszi választások előtt, ott is kétségessé teszi a győzelmi reményeket. De feltéve, hogy többé-kevésbé sikerül felszámolni a fegyveres ellenállást, a gazdaság és a közigazgatás állapota sem arra vall, hogy Afganisztánból egyhamar szabad ország lesz.

Fred Kaplan, a Slate Pulitzer-díjas tudósítója így teszi fel a kérdést: Összeegyeztethető-e a szabadság az ópiummal?

Tudósításában megszólaltatja a NATO kabuli főhadiszállásának egyik – magát megnevezni nem kívánó – munkatársát, aki egy kis tanmese formájában magyarázza el a valós helyzetet: „Egy afgán paraszt elhatározza, hogy abbahagyja a mákgubó-termesztést, és áttér a gabonára. Csakhogy a szovjet megszállók harminc évvel ezelőtt lerombolták az öntözőrendszert, ezért hát alacsony a hozam. Az utak rosszak, így csak nehezen tudja piacra vinni, amit mégis sikerül megtermelnie. Nincs pénze, hogy hombárt építsen, tehát tárolni sem tudja a termést. Közben felkeresi egy drogkereskedő, és megmagyarázza neki, hogy nem gabonára, hanem ópiumra lenne szüksége. 3 000 dollárt ígér, és azt is értésére adja a parasztnak, hogy amennyiben nem jön össze az üzlet, könnyen megeshet, hogy elrabolják a lányát. A paraszt elmegy a rendőrkapitányhoz, aki felhívja a figyelmét, hogy a drogkereskedő a tartományi kormányzó sógora, és emlékezteti, hogy még mindig tartozik 500 dollár védelmi pénzzel.”

Ez a mese száz és száz paraszt története szerte Afganisztánban – mondta a NATO tisztviselő. Hiába van alkotmány és választás, a nagy siker egyelőre még várat magára.