New York-i illemkódex. Méghozzá olyan, amelynek szabályait az életből lesték el, és többnyire be is tartják. A káosz megszüli a maga rendjét.

A városokban különböző kultúrájú emberek keverednek, ráadásul alig érintkeznek egymással. Ezért általában kevesebb a kötelező illemszabály. Mára azonban egynémely város annyira zsúfolttá vált, hogy a hétköznapi súrlódások és félreértések elkerülése végett az élet kikényszeríti bizonyos szabályok kialakulását.

A New York Metro publicistái rövid illemszabály-gyűjteményt állítottak össze azok számára, akik maguktól nem érzik, mikor mit illik és nem illik tenni.

Különösen hasznosak lehetnek a munkahellyel kapcsolatos útmutatások. Bizonyára sokakat gyötörtek már az ilyen kérdések: Mely kollégákat illik meghívni az esküvőre? Szabad-e a liftben beszélgetni, illetve szabad-e mogorva hallgatásba burkolódzni? Mit mondjunk annak a munkatársunknak, akit épp az imént bocsátottak el?

A barátokkal kapcsolatban is számos kínzó kérdés vetődik fel. Mit csináljunk, ha nem jut eszünkbe egy rég nem látott ismerős neve? Mennyiért vegyünk szülinapi ajándékot közeli barátainknak? Pontosan mire számítsunk, ha valaki azzal búcsúzik el, hogy majd felhív? Viszonoznunk kell-e a balul sikerült vacsorameghívást?

Az első, legfontosabb fejezetben a szerelemi élettel és szexszel kapcsolatos szabályokat foglalják össze. Hogyan vegyünk búcsút egyéjszakás partnerünktől? Mi a teendő, ha az első randin kiderül, hogy kissé csúnyácska az internetes chaten megismert lány? Hogyan hozzuk tapintatosan egy flörtölésbe kezdő meleg tudomására, hogy heteroszexuálisok vagyunk?

Egy régi tánc- és illemtanár rossz viccnek tartaná a jómodor mai szabályait, de a New York-i metróújság, ha nem is minden irónia nélkül, valóban segíteni akar a földalattin zötykölődőknek.