Titokban tendert írnak ki az egészségügy privatizálására. Kiderül. Letagadják, hogy ezt akarnák. Az orvosok tiltakoznak. A kormány visszavonja a tendert. Az ellenzék gyávasággal vádolja. Brit tanmese.
Ha Nagy-Britanniában van államegyház, akkor a National Health Service az – jegyezte meg egyszer a Vaslady pénzügyminisztere, Nigel Lawson, aki szerette volna, de nem merte bevezetni a vallásszabadságot az egészségügyben.
Tony Bair egészségügyi minisztere, Patricia Hewitt többször is nyilvános hitvallást tett az NHS (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) mellett. Tavaly ősszel badarságnak nevezte azt a vádat, hogy a kormány privatizálni akarná a kórházakat. Pár napja levelet írt a Guardiannek és a Timesnak. „Föl sem vetődött az NHS privatizálása, a kormány teljesen elkötelezett a közpénzből fenntartott egészségügyi szolgálat mellett, amely mindenkit alanyi jogon megillet.”
Hitének újbóli konfirmálására azért volt szükség, mert a Times az EU egyik közlönyében felfedezett egy hatoldalas pályázati kiírást, amelyben a brit Egészségügyi Minisztérium arra szólította fel a magáncégeket, hogy kezdjenek „kompetitív dialógust” arról, miként tudnák átvenni az NHS különböző funkcióit, beleértve az egészségügyi szolgáltatások nagybani beszerzését az állami, privát és alapítványi szolgáltatóktól. A Times cikkének címe: Cseles terv az NHS „privatizálására”.
A nagybani beszerzést, vagyis a szolgáltatók kiválasztását, megbízását és ellenőrzését jelenleg a helyi, úgynevezett Primary Care Trustok (PCT) végzik. Elsődleges ellátásban (primary care) részesül az állampolgár, ha valami baja van, és elmegy az orvoshoz, fogorvoshoz, optikushoz vagy a patikába. A PCT-k költik el az NHS 80 milliárd fontos évi költségvetésének négyötödét.
A Times cikke érthető módon nagy felhördülést váltott ki, hiszen roppant horderejű lépésről van szó, amelyről illett volna tájékoztatni az embereket – még akkor is, ha az ügyben az Egyesült Királyság kormánya külön törvényhozási felhatalmazás nélkül is eljárhat.
Amikor kiderült a turpisság, a minisztérium gyorsan visszavonta a hirdetést, és bejelentette, hogy adminisztratív tévedés folytán adták le a még nem véglegesített dokumentumot. A beszerzést továbbra is a PCT-k, tehát állami hatóságok fogják végezni – állította a minisztérium –, „ezt a felelősségüket sohasem fogjuk kiszervezni, nem fogunk másokat megbízni azzal, hogy helyettük hozzanak döntéseket”. Állítólag csupán azt tervezték, s arról kellett volna szólnia a pályázati kiírásnak is, hogy bizonyos háttérmunkákat, például adatok feldolgozását és elemzését bízzák magáncégekre.
A gyanút nem sikerült eloszlatni. „Eddig, és ne tovább – jelentette ki James Johnson, a Brit Orvosok Szövetségének (BMA) elnöke –, minden további privatizálást elutasítunk.” „Nem kell pénzügyi zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk – magyarázta Johnson –, mi lesz a következménye annak, ha egy magáncég rendeli meg, és végzi is el a szolgáltatást. Ezzel az erővel akár engedélyezhetnék nekik, hogy bankjegyeket nyomtassanak.”
Damian Reece, a toryk felé hajló Telegraph egyik vezető pénzügyi újságírója viszont dicséri a kormányt, hogy belevágott abba a „nagyszabású tendereztetési folyamatba, amely lehetővé tette volna a magáncégek bevonását az egészségügyi szolgálat irányításába”. Neki csak az ellen van kifogása, hogy a kormány megijedt „a szakszervezetek által szított felhördüléstől”.