Az optimisták azt hitték, az Enron-üggyel lezárul az amerikai pénzügyi botrányok sorozata. De az ítélet előtt pár nappal 400 millió dolláros megabírságot szabtak ki a Fannie Mae jelzálog-óriásra.

Július 6-án szívrohamban meghalt Kenneth Lay, a pénzügyi visszaélések miatt csődbe ment energetikai óriáscég, az Enron volt vezére. Májusban hat rendbeli csalásban találták bűnösnek. Másodfokon összességében életfogytiglani ítélet várt volna rá. 5 millió dolláros óvadék fejében szabadlábon védekezett.

Az Enron katasztrofális helyzete 2001 tavaszán kezd napvilágra kerülni. A cég decemberben csődöt jelent. 2002. január elején megindulnak a büntetőeljárások. Az első gyanúsítottá nyilvánításra tavasszal kerül sor a bonyolult perek sorozatában. Layt 2004 júliusában helyezik vád alá. Perének kezdete: 2006. január. A per 56 tárgyalási napot vesz igénybe.

Az ítélet és Lay halála után sokan szeretnék azt hinni, hogy lezárult a kilencvenes évek nagy pénzügyi botrányainak korszaka. De az optimisták sem hunyhatnak szemet afölött, hogy épp néhány nappal az ítélet előtt szabtak ki 400 millió dolláros bírságot a Fannie Mae-re.

A kedves becenév a Federal National Mortgage Associationt takarja. A Fannie a lakásokra felvett jelzáloghitelekkel kereskedik a szövetségi kormány közreműködésével. Játszótársa a lakáshitelezés terén a szintén állami részvétellel működő Freddie Mac – ő már a hivatalos keresztségben is ezt a nevet kapta.

A bírság oka: a Fannie Mae igazgatótanácsa és vezetői a nagyobb prémium érdekében megengedhetetlen könyvelési trükköket alkalmaztak, és súlyosan megkárosították a részvényeseket. A hibát elismerik, de tagadják, hogy bűncselekményt követtek volna el.

A szövetségi pénzügyi és tőzsdefelügyelet (Securities and Exchange Commission) vezetője, Laura Unger az Enron-ítélet után nyomban oda nyilatkozott, hogy „egy fejezet lezárult”. Daniel Gross, a Slate gazdasági szerkesztője ezt úgy kommentálja, hogy mi mást is mondhatott volna. És kajánul hozzáteszi: „Fogadni mernék, hogy most, amikor a rossz fiúk rács mögé kerülnek, a Wall Street Journal és a CEO-k rá majd rákezdik, hogy ideje sutba dobni a botrány után bevezetett, szigorúbb szabályokat.”

De ennyire azért nem kiszámítható a Wall Street Journal. A Fannie Mae ügye a WSJ szerint sem csupán holmi „könyvelési problémából” fakadt.

A lap egy bizalmas körlevélből idéz, amely a megabírságot indokló vizsgálati jelentésben olvasható. A Fannie elnöke és CEO-ja, Daniel Mudd ezekkel a hadvezéri szavakkal bátorította munkatársait, amikor a botrány szaga érződni kezdett: „A politikai realitás az, hogy mi mindig győzünk, nem ejtünk foglyokat, és csak csekély szervezett politikai ellenállásra kell számítanunk.”