Egy mosóporreklámban nem szabad valótlant állítani. A politikusok viszont büntetlenül hazudozhatnak a kampányukban. Nem kellene a törvény erejével fellépni ez ellen?

„Cinikus korban élünk. Senkinek sincs illúziója afelől, hogy a politikusok gyakran hazudnak, vagy legalábbis elhallgatják az igazságot. A választók négyévente megbüntethetik ugyan őket, de komolyan felvetődik a kérdés, nem kellene-e pénzbírsággal is sújtani a hazudós politikusokat” – írja James N. Markels ügyvéd, a Brainwash webmagazin publicistája.

A kérdés apropója egy folyamatban lévő per. A 2002-es választási kampányban Marilou Rickert, a Zöld Párt szenátorjelöltje azzal vádolta meg ellenfelét, Tim Sheldon szenátort, hogy támogatta egy fogyatékosokat gondozó intézet bezárását. A valótlan állításért a Választási Bizottság elmarasztalta és pénzbírságra kötelezte Rickertet.

Az ügy a bíróságon folytatódott. Első fokon helybenhagyták a bizottság döntését, de Washington Állam Fellebbviteli Bírósága Rickertnek adott igazat. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a választási törvény, amely tiltja a Választási Bizottság által kifogásolthoz hasonló – valótlan, ám rágalmazásnak nem tekinthető – állításokat, ellentétes a szólásszabadság alkotmányos jogával.

A Választási Bizottság nem fogadta el az ítéletet, és Washington Állam Legfelsőbb Bíróságához fordult. Milyen döntés várható? Markels a korábbi ítéletekből próbál következtetni.

„Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága korábbi döntéseiben úgy foglalt állást, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga nem foglalja magában a hazugság jogát. De többször kiállt amellett is, hogy ’a szólásszabadságnak a választási kampányokban van a legnagyobb szerepe’, és hogy ’a szólásszabadság azt is jelenti, hogy némi hamisságot mégiscsak el kell tűrnünk’” – idéz Markels a vonatkozó ítéletekből.

Nagyon jó lenne, ha a politikusok mindig igazat mondanának. De ha a hazugság ellen a törvény erejével lépnénk fel, akkor a választási kampányok végeláthatatlan pereskedésbe torkollnának – figyelmeztet Merkels. „A 2004-es elnökválasztási kampányban elhangzottakért Bush és Kerry is számos pert indíthatott volna. Bush azért, mert Kerry azzal riogatott, hogy a jóléti kiadások csökkentését tervezi, pedig Bush éppen emelést ígért. Kerry viszont azért, mert Bush azt állította róla, hogy a benzin jövedéki adójának emelését akarja, holott ő épp az ellenkezőjét mondta.”

„Amerika eddig jól megvolt hazugságvizsgáló bizottságok nélkül. A szólásszabadság elsősorban a politikai megnyilatkozások védelmét szolgálja, és ezzel a nyilvános vitát erősíti. Az igazságra pedig a nyilvános vitában úgyis fény derül – véli az optimista Markels. – A hazugságok ellen nem holmi bizottságoknak kell felvennie a harcot, hanem a választóknak a szavazófülkében.”

De nem mindenki ilyen elnéző a politikusok tódításaival kapcsolatban. Shepard Smith, a konzervatív Fox News hírcsatorna műsorvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény szigorúan fellép a félrevezető reklámok ellen, miközben a politikusok büntetlenül lódíthatnak.

A mosóporügynöknek nem szabad hazudni, csak a politikusnak?