Libanonban és a palesztin területeken egyre több a civil áldozat. De ki a felelős a halálukért? Az igazságos háború szaktekintélye megmondja.

„Izrael háborúban áll. Az ellenséget szélsőséges és féktelen vallási gyűlölet fűti. Nincsenek reguláris seregei, nincs intézményrendszere és parancsnoksága. A civileket célpontnak tekinti, és nem tartja be a hadviselésre vonatkozó jogi és erkölcsi szabályokat. Hogyan lehet az ilyen ellenséggel harcolni?” – olvassuk a New Republicban.

A cikk szerzője Michael Walzer princetoni professzor, a Dissent baloldali magazin szerkesztője, akit a politikai filozófia kommunitárius irányzatához sorolnak. Walzer a vietnami háború idején a háborúellenes mozgalom egyik vezetője volt. De nem elégedett meg az aktivizmussal. 1977-ben jelent meg az Igazságos és igazságtalan háborúk című könyve, amelyben arra keresi a választ, hogy mik az erkölcsi szempontból elfogadható hadviselés feltételei és szabályai.

Walzer továbbra is aktívan politizált, megmaradt baloldalinak, de már nem ugyanabban a szellemben, mint a hatvanas években. Támogatta az 1991-es Öbölháborút, és egyetértett a koszovói bombázással. A pacifista baloldalt végképp magára haragította, amikor 2002-ben kiállt az Afganisztán ellen indított hadművelet igazságos volta mellett. Az iraki intervenciót igazságtalannak tartotta, de nem volt hajlandó részt venni a háborúellenes tüntetéseken. „Nem lehetek részese egy olyan mozgalomnak, amely Szaddám hatalmát erősíti” – nyilatkozta.

Legfrissebb cikkében a Hamász és a Hezbollah ellen indított izraeli hadműveleteket vizsgálja. Az izraeli támadást indokoltnak tartja. A Hamász nem hagyott fel a terrortámadásokkal, és általában Izrael elpusztítására törekszik. Az ENSZ határozatot hozott a Hezbollah ellenőrzése alatt álló Dél-Libanon lefegyverzéséről, de erre nem került sor. A Hezbollah állandóan fenyegette az izraeli polgári lakosságot, és be is tört Izrael területére. Mindez Walzer szerint kellő indok a katonai csapásra.

A hadviselés módszeréről nehezebb ítéletet mondani. Mint korábbi írásaiban mindig, Walzer most is elítéli a polgári lakosságot sújtó pusztítást, így a gázai és libanoni erőművek és víztározók bombázását.

És mi a helyzet a civil áldozatokkal? „Erre a dilemmára nincs jó megoldás – írja Walzer. – Amikor a palesztin fegyveresek lakott területről indítanak rakétatámadást, akkor csak ők, és senki más nem tehető felelőssé az izraeli ellencsapásban elesett civilek haláláért. Az izraeli katonáknak kötelessége mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne legyenek polgári áldozatok. Ez azt jelenti, hogy Izraelnek, akár katonai hátrányokat is vállalva, tartózkodnia kell az olyan ellencsapástól, amelyben előre láthatólag sok civil vesztené életét.”

„Ami nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem halhatnak meg civilek. A polgári lakosság addig fog szenvedni, amíg a palesztin illetve a libanoni oldalon nincs senki, aki képes lenne megakadályozni az Izrael elleni rakétatámadásokat. Ők ezt valószínűleg polgári áldozatok nélkül is el tudnák érni. Izrael nem.”