A fagyis kocsi csengőhangjára a kapu elé szaladnak a gyerekek. A felnőttekben kedves emlékeket ébreszt a dallam. De már nem sokáig. A munkáspárti kormány hadat üzent a nyalánkságoknak.

A New Labour politikája sajátos keveréke a piacpárti liberalizmusnak, a kispolgári konzervativizmusnak és a móresre tanító paternalizmusnak.

Az utóbbira jó példa a kapucni elleni hadjárat. Amikor egy kenti bevásárlóközpont igazgatója bejelentette, hogy meg akarja tiltani a vásárlóknak a csuklyaviselést, mert az elfedett arcú tolvajokat nehezebb azonosítani a biztonsági kamerák felvételein, Tony Blair lelkesen üdvözölte a kezdeményezést. Igaz, arra az újságírói kérdésre, hogy a fiának van-e csuklyás melegítője, óvatos választ adott: Azt hiszem, nincs.

A miniszterelnök gyerekeivel bizonyára az is előfordul, hogy a fagyievés bűnébe esnek, de Tony Blairt ez sem tántorítja el attól, hogy hadat üzenjen az utcai fagyiárusoknak. Az oktatási reform részeként beterjesztett Oktatási és Tanfelügyeleti Törvénybe egy olyan rendelkezést vett bele a kormány, amely felhatalmazza a helyi hatóságokat, hogy fagyimentes övezeteket hozzanak létre az iskolák körül.

A fagylaltárusok vészharangot kongatnak: száz és száz kisvállalkozás fog tönkremenni. Egy óvatos táplálkozási szakértő azt nyilatkozta a Timesnak, hogy a gyerekek majd a közeli boltokban vásárolnak még hizlalóbb édességeket, ha nem engednek az iskola közelébe fagyis kocsit. Az élelmiszerboltokat pedig talán csak nem fogják bezáratni.

A Times történelmi távlatba helyezi a kérdést. A ló vontatta fagyis kocsik a 19. században jelentek meg London macskaköves utcáin. A múlt század ötvenes éveiben fagylaltos autók váltották fel őket.  

A nyolcvanas években annyira jövedelmező volt az üzlet, hogy bandaháborúk döntötték el, melyik utcában, ki árulhat fagyit. 1984-ben egy hattagú család esett áldozatul a területért folytatott harcnak.

Azóta annyi helyen kezdtek jégkrémet árusítani, hogy a fagylaltkocsi-tulajdonosokat tömörítő Ice Cream Alliance taglétszáma 20 000-ről 700-ra esett vissza. Tehát bármilyen döntésre jut is az Alsóház és a Lordok Háza, polgárháborútól semmiképpen sem kell tartani.