Mostanában egyre többet hivatkoznak a hidegháború nagy diplomatájára Amerikában. Egy publicista a vietnami háborúról mondott véleményét olvassa Bush elnök fejére.
A „liberális héják” mindig szívesen emlegették a hidegháború korát. Szeptember 11. után a kommunizmus elleni küzdelemhez hasonlították Afganisztán, majd Irak megszállását, a terrorizmus elleni háborút. Újabban azonban inkább azt hangsúlyozzák, hogy a hidegháború jobbára valóban hideg maradt.
„Elfelejtettük a hidegháború tanulságait – írta Peter Beinart jelszónak is beillő, Hagyjuk ellenségeinket összeomlani! című cikkében. – Amerikának erőt kell mutatnia. Katonailag, gazdaságilag és morálisan is. Meg kell állítania a totalitarizmus terjedését. De nem szabad támadásba lendülnie, mert nyugodtan megvárhatja, amíg a totalitarizmus magától felbomlik.”
Beinart és a többi, ma már kevésbé harciasan vijjogó héja szeme előtt a nemrég elhunyt nagy diplomata, George Kennan nevezetes, 1946-ban moszkvai állomáshelyéről Washingtonba küldött „hosszú távirata” lebeg. A nemrég elhunyt kiváló amerikai diplomata ebben fogalmazta meg a „containment”, a szovjet terjeszkedés megfékezésének, korlátok közé szorításának stratégiáját.
Egy fiatal külpolitikai újságíró, Nicholas Thompson épp Kennan és ellenlábasa, Paul. H. Nitze évtizedekig tartó vitájáról szóló könyvön dolgozik. A szintén nemrég elhunyt Nitzét az ötvenes évek elején nevezték ki Kennan helyére, a Külügyminisztérium politikai tervezési osztályának élére. Elődjével szemben ő nem annyira gazdasági és politikai, mint inkább katonai eszközökkel akarta elejét venni a szovjet terjeszkedésnek.
Thompson Kennannek ad igazat. A Los Angeles Timesban mostanában közzétett cikkében, amely a Tükörkép – fordított Vietnam lehet-e Irak? címet viseli, Kennan 1966-os állásfoglalását idézi fel.
Akkor is az volt a kérdés, hogy nem ingatja-e meg az Egyesült Államok szavahihetőségét, ha kihátrál egy elhibázott katonai akcióból. Egy szenátusi meghallgatáson Kennan annak a véleményének adott hangot, hogy „bátran fel kell számolni a tarthatatlan pozíciókat”, mert épp ez „szerez tekintélyt Amerikának a világ szemében”, nem pedig az, „ha makacsul kitart a túl merész célok, és a semmi jóval nem kecsegtető politika mellett”.