A nyugati cégek Ázsiába telepítik a szakértelmet nem igénylő munkát, és a nem helyhez kötött szolgáltatásokat. De a tulajdonosok akkor járnának a legjobban, ha a menedzsmentet is kiszerveznék.

Egyre több világcég teszi át gyárait a kapitalizmus távol-keleti Eldorádójába. A kiszervezés legnépszerűbb célpontja Kína, ahol olcsó a munkaerő, és nincsenek szigorú munkavédelmi és egészségügyi előírások, se szabad szakszervezetek, se sztrájkok.

Elsősorban a szakértelmet nem igénylő fizikai munkát, és a távolról is végezhető szolgáltatásokat telepítik Ázsiába. A kiszervezéssel a vállalatigazgatók is jól járnak. Az IBM igazgatója például csaknem 19 millió dollár (4,2 milliárd forint) jutalmat kapott azért, mert Indiába tette át a cég egy részét – olvassuk a New York Timesban Lawrence Orlowski és Florian Lengyel cikkét.

„A globalizáció még nem bontakozott ki teljesen. Ideje lenne a piac logikáját érvényesíteni a cégvezetésben is – hívják fel a figyelmet a szerzők. – A részvényesek akkor járnának a legjobban, ha a vállalatigazgatókat is kiszerveznék.”

Az amerikai cégvezetők jövedelme 170-szerese az átlag amerikai munkavállalóénak. Angliában viszont csak 22-szerese, Japánban pedig 11-szerese. Nem kétséges, hogy egy indiai vagy kínai igazgató az amerikai vezér juttatásainak töredékéért vállalná a feladatot.

De vajon el is tudná vezetni a vállalatokat egy távol-keleti menedzser? Orlowski és Lengyel szerint igen. A munkások már úgyis Kínában dolgoznak. A nyelvet, a helyi szokásokat ismerő kínai igazgató biztosan jobban elboldogulna, mint egy amerikai menedzser.