Szabad-e a moszlimnak és ázsiainak látszó utasokra összpontosítani a reptér biztonsági ellenőrzésekor? Diszkrimináció volna? Biztosan. Elkerülhető? Talán.

Nagyvárosi tanmese. Késő este van, rossz hírű környéken kell gyalog átvágnod. Szembejön egy idős fehér asszony, a kiskutyáját sétáltatja. Aztán egy kigyúrt, edzőcipős, bő gatyás, csuklyás melegítős fekete fiúval találkozol. Melyik miatt mész át a túloldalra? Pedig nem minden rappernek öltözött fiatalember bűnöző. Csúnya dolog az előítélet, de az óvatosság sose árt.

Az állam, a hatóságok, a rendőrök azonban nem tehetnek különbséget az emberek között a külsejük alapján. Különösen akkor nem, ha a megkülönböztetés a faji vagy etnikai eredettel is összefügg.

Az örök dilemmát az Egyesült Királyságban augusztus tizedikén meghiúsított merényletsorozat most különösen aktuálissá teszi. A terroristák egyszerre tíz gépet akartak megsemmisíteni folyékony robbanóanyag segítségével, amelynek kiszűrésére a repterek kevéssé voltak felkészülve. A hatóságok példátlan biztonsági intézkedéseket léptettek életbe. A megszigorított ellenőrzés napokig tartó torlódást eredményezett, rengeteg járatot kellett törölni. De az emberek megértették, miért van szükség a szigorra, mindenki dicsérte a rendőrök éberségét.

Aztán elült a félelem. A légitársaságok igyekeznek a brit kormányon behajtani a veszteségeiket. Az utazóközönségben is mindinkább felmerül, hogy tulajdonképpen „miért kell mindenkit megvizsgálni”. Az Independent vezércikke mindezt „érthetőnek, mégis kissé lehangolónak” nevezi.

A brit bulvárlapok viszont a legkevésbé sincsenek elkeseredve. Még a szokásos színvonalukhoz képest is alantas módon szítják az előítéleteket. Ali Dizaei főfelügyelő, az egyik legmagasabb rangú moszlim rendőrtiszt „veszedelmes badarságnak” nyilvánította azt az elképzelést, hogy a külsejük szerint kellene eldönteni, kiket ellenőrizzenek alaposabban, és kiket nem. Mire a Daily Star – olvassuk a Guardian metazinjában, a Wrapben – a következő szalagcímmel hozta a hírt: „EZ A TOPZSARU AZT MONDJA: Nincs tipikus terrorista. EZ A TOPÚJSÁG AZT KÉRDEZI: Akkor miért néz ki MIND egyformán?”

Ám a Star újságíróinál komolyabb emberek is fontolóra veszik, hogy nem kellene-e a valószínű elkövetők „profilja” szerint válogatni az ellenőrzésnél. Lord Stevens, a Scotland Yard korábbi főnöke így nyilatkozott: „62 éves, öltönyt viselő, fehér exzsaru vagyok. Gyakran repülök. Megfelel ez az öngyilkos merénylő profiljának? És a három kisgyerekkel utazó mama? És a meleg pár?”

A neves sportújságíró, Martin Samuel arra hívja fel a figyelmet a Timesban, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben a rendőrség már most is a lehetséges elkövetők profiljához igazítja az intézkedéseket, és ebben senki sem talál kifogást, pedig a profilnak etnikai elemei is vannak: „Azzal érvelnek a profil szerinti válogatás ellen, hogy semmi értelme, mert a terrorista szervezeteknek elég eszük van ahhoz, hogy más, célba nem vett csoportokból toborozzák az ügynökeiket. Nos, ez körülbelül olyan – gúnyolódik Samuel –, mintha valaki azt mondaná, hogy a rendőröknek nem szabad kipécézniük a kövér, kopasz, tetovált fehér barlanglakókat, mert ennek hatására az angol futballhuligánok elegáns fekete üzletembereket fognak toborozni, hogy ők üvöltsék: ’Nem adjuk meg magunkat az IRA-nak’, és ők csukassák le magukat az olasz csendőrökkel.”

Az Independent idézett vezércikke szerint azonban veszedelmes tévúton járnak, akik így gondolkodnak. „A profil szerinti durva megkülönböztetés éppen azokat a csoportokat riasztja el, amelyeknek az együttműködése nélkül nem lehet elejét venni a terrorista merényleteknek. De miféle együttműködést várhatnak a hatóságok egy olyan csoporttól, amelynek minden tagját potenciális bűnözőnek nyilvánítják?”