Amerikában egyre népszerűbbek a nyugalomra vágyó idősek számára kialakított lakóparkok, amelyekből a gyerekes családokat kitiltják. De mi lesz, ha a jómódú öregek a másvilágra költöznek?

„Szeretem a gyerekeket. De amikor az ember megöregszik, olyan környezetre vágyik, ahol hasonló korúak társaságában élhet” – idézi a floridai Delray Villas egyik lakóját Christopher Caldwell, a New York Times publicistája.

A Delray Villas egyike annak a közel ezer lakóparknak, amelyeket kimondottan az ötvenöt év feletti korosztály számára építettek. A zárt közösségek legfőbb ismérve, hogy nincs tizennyolc évesnél fiatalabb lakójuk – sőt, általában látogatójuk sincs.

A szigorú amerikai diszkrimináció-ellenes törvények ugyanis egyetlen esetben meglepően engedékenyek: ha az idősek kényelméről van szó. Egy 1988-ban hozott törvény lehetővé teszi, hogy olyan zárt lakóparkok épüljenek, amelyekből kitiltják a nyugalmat esetleg megzavaró kiskorúakat és gyerekes családokat. Cserébe  viszont az ilyen lakóparkokban „az idős emberek speciális igényeinek megfelelő létesítményeket és szolgáltatásokat kell biztosítani”.

A törvény nem határozza meg pontosan, hogy mik is „az idős emberek speciális igényeinek megfelelő létesítmények”. Némelyik lakóparkban például golfpályát létesítettek.

1995-ben még ezt a könnyen kijátszható előírást is eltörölték. Azóta csak azt követelik meg, hogy a lakóparkokat „idősek közösségének” vagy „nyugdíjas közösségnek” nevezzék. A gyakorlatban viszont nem ellenőrzik, hogy valóban csak nyugdíjasok költöznek-e oda.

Caldwell szerint a furcsa lakóparkok népszerűségének oka a háború utáni demográfiai robbanás. 1960-ban minden második családban élt kiskorú gyermek, most csak minden harmadikban. „A piacot az 1946 és 1964 között született 78 millió amerikai határozza meg – a társadalom minden intézménye az ő igényeikhez igazodik. A hatvanas-hetvenes években a szabadság, a nyolcvanas-kilencvenes években a pénz határozta meg ennek a generációnak a döntéseit. Mostanra a szabadidő, a pihenés vált a legfontosabbá számukra.”

A helyi önkormányzatok nem bánják, ha sok idős telepedik le egy városban, és kitiltják a gyerekeket. Így nem kell óvodákat, iskolákat és játszótereket fenntartani. A kérdés az, hogy hosszútávon is jó befektetés-e a most bombaüzletnek számító gyerekmentes lakóparkok építése.

Caldwell szerint nem, hiszen a népességfogyás következtében idős emberből is kevesebb lesz néhány évtized múlva, és a zárt lakóparkok kihalt szellemvárossá válhatnak. Akkor aztán tényleg zavartalan lesz a nyugalom.