Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Istentelenek liberális egyháza

2006. szeptember 3.

A hirtelenszőke konzervatív amazon szerint a liberalizmus hivatalos vallássá vált Amerikában. Az új államegyház hívei Darwinnak áldoznak. Szentháromságuk az abortusz, a feminizmus és a bűnözőimádat.

A hirtelenszőke konzervatív amazon szerint a liberalizmus hivatalos vallássá vált Amerikában. Az új államegyház hívei Darwinnak áldoznak. Szentháromságuk az abortusz, a feminizmus és a bűnözőimádat.

H. L. Menckennek sok olvasója feltette a kérdést: Ha annyira kevés dolgot tart tiszteletre méltónak az Egyesült Államokban, akkor miért él itt? Mencken egy másik kérdéssel szokott válaszolni nekik: Miért járnak az emberek állatkertbe?” – ezzel az anekdotával kezdi Ann Coulter legújabb könyvéről írt recenzióját Jerry Coyne, a University of Chicago biológia-professzora a New Republicban.

A folytatást sejteni lehet: „Szegény Mencken már nincs közöttünk, hogy megnézze a nagy amerikai állatkert legújabb szerzeményét, a Kiszőkített Flamingót, tudományos nevén Ann Coultert.”

Szokatlanul durva kritika? Ha az is, Coulter provokálta ki. A konzervatív publicisztika platinaszőke amazonja azt fejtegeti Istentelenek: A liberalizmus egyháza című könyvében, hogy „ha egy Amerikában földet érő marslakó meg akarná tudni, mi a hivatalos államvallás nálunk, biztosan azt állapítaná meg, hogy a liberalizmus, és hogy a kereszténység vagy a judaizmus gyakorlását törvény tiltja”.

„A könyv fő állításai – foglalja össze a recenzens – még Coulter mércéjével mérve is eszelősek. Az ateista liberális banda pótvallást fabrikált. Szentségeik az abortusz, a feminizmus, a bűnözők pártfogolása és – igen, jól tetszenek hallani – a bestializmus. A liberálisok istene, csakúgy, mint Coulteré, tiszteletet parancsoló szakállas figura. De őt Charles Darwinnak hívják. És ez a baloldali isten gonosz. Coulter szerint ugyanis Darwin a felelős az amerikai társadalom minden bajáért, és persze azokért a történelmi rémtettekért is, amelyeket Hitler és Sztálin követett el.” 

Ann Coulter szívesen rúg bele képzelt és valóságos politikai ellenfeleibe. Néhány özvegy, akinek a férje a World Trade Centerben pusztult el 2001. szeptember 11-én, politikai akciócsoportot alakított, hogy a végére járjanak, milyen felelősség terheli a kormányt az elégtelen biztonsági intézkedésekért. Az asszonyok az elnökválasztási kampány idején a demokrata jelöltet, John Kerryt támogatták. Coulter ezért „East Brunswick-i boszorkányoknak” nevezi őket, és ilyeneket ír róluk a könyvben: „Úgy tesznek, mintha a terrortámadás egyedül csak őket érintette volna. Nem találkoztam még más asszonyokkal, akik ennyire élveznék, hogy meghalt a férjük.”

De Coulter legfőbb vesszőparipája az intelligent design tana, amely szerint az élővilág jelenségei olyan tökéletesek, hogy kialakulásuk nem magyarázható isteni terv, a világot elrendező magasabb értelem nélkül, ezért legszívesebben a fejlődéselmélet kutatóin tölti ki a mérgét. A biológusok szerinte azon mesterkednek, hogy mindenféle hamisított kövülettel és kitalált kísérleti eredménnyel megtévesszék az ártatlan gyermekeket, és így a kutyákkal való közösüléstől és a népirtástól sem visszariadó „darwiniákusokat” neveljenek belőlük.

„És el is hiszi mindezt? Szinte mindegy – válaszol saját szónoki kérdésére a rencenzens. – Coulter valóban elég félelmetes, a könyv borítóján látható fotón olyan a szeme, mint valami női Raszputyinnak. De az igazán félelmetes az, hogy az amerikai olvasók százezrei úgy isszák szavait, mint szomjas macskák a tejet.”