Egyre több a helyi igényekre termelő farm, és egyre többen vásárolnak zöldséget, gyümölcsöt a farmer-piacon. Újra megéri majd termelni? Ez már egyáltalán nem biztos.

A Community Supported Agriculture csak az elmúlt 20-25 évben vált ismertté az Egyesült Államokban, pedig a jelenség a 19. századi Európába, és a múlt század hatvanas éveinek életforma-kísérleteire nyúlik vissza. A helyi lakosok, akik biztonságos élelmiszert szeretnének fogyasztani, összefognak a helyi farmerekkel, akik biztos piacot keresnek terményeiknek. A CSA helyi közösség (community) által fenntartott (supported) mezőgazdasági termelési-fogyasztási szövetkezetet jelent.

A Pennsylvania állambeli Rodale Institute kimutatása szerint ma már 1 200 CSA működik az Egyesült Államokban, és számuk folyamatosan növekszik.

Jó hírek olvashatók az USDA (Szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium) jelentésében. Az utolsó, 2002-ben végzett felmérés 3 100 farmer-piacot mutatott ki, s ezeken a piacokon jelentős részben bioélelmiszert értékesítettek.

A helyi termékek iránti kereslet, és az energiaárak hatására a nagy szupermarket-láncok is újragondolják beszerzési politikájukat. Az élelmiszer-áruházak ma már előszeretettel vásárolnak a közeli kistermelőktől.

Az environmentalisták örökös vészharang-kongatásától idegenkedő, eltökélten jókedélyű környezetvédő magazin, a Grist azonban mégsem derűlátó. Tom Philpott, aki maga is egy kísérleti CSA-t üzemeltet, azt fejtegeti a lapban, hogy „a piac” nem képes megmenteni a helyi mezőgazdaságot.

„A helyi termékek piaca minden növekedés ellenére kicsiny maradt. Az USDA számításai szerint az amerikaiak évente 70 milliárd dollárért vásárolnak zöldséget és gyümölcsöt, de ennek alig két százalékát költik el farmer-piacokon. Ráadásul a farmok bevételi helyzete is lehangoló. Legtöbbjük évi 10–99 000 dolláros forgalmat bonyolító, veszteséges kisgazdaság.”

„De akkor miért jön létre egyre több CSA és farmer-piac? Egyáltalán miért gazdálkodnak még az emberek?” – teszi föl a kérdést Philpott.

„A helyben termelt élelmiszer reneszánszát a szenvedély táplálja! Sok ember vágyik arra, hogy megőrizze kapcsolatát az évszakok ritmusával, az anyafölddel. Sokan vágynak olyan ízekre, amelyeket nem lehet gyári úton előállítani, vagy ezer mérföldes szállítás során is megőrizni.”

S a gazda-kommentátor végső következtetése: „Eltekintve a dotcom lufitól, nem tudok még egy olyan fellendülésről az amerikai gazdaságtörténetben, amely ennyire csak a lelkesedésen, és nem a profiton alapul.”