Megjelent II. János Pál önéletrajzi ihletésű könyve. Mit gondolhat a pápa Holokauszttal kapcsolatos megjegyzéséről a kiadó, Lord Weidenfeld?

A nácik elől Angliába menekült George Weidenfeld, akit érdemeiért bárói rangra emeltek, 1991-ben eladta cégét, a Weidenfeld and Nicolsont. Most már csak a nagy fogásokra koncentrál. Ebben mindig kivételes szerencséje volt. Ő jelentette meg például Nabokov Lolitáját, de Isaiah Berlin esszéit, Watson Kettős spirálját is.

A brit könyvkiadás nagy öregje közel egyidős a pápával, ám a Telegraph-ban megjelent interjú szerint soha életében nem volt olyan aktív, mint mostanában. Ha Weidenfeldet egyetlen szóval kéne jellemezni, az ellentmondásos lenne a legtalálóbb jelző.

Nagy nőcsábász létére már négyszer nősült, utoljára 1992-ben. Fényes fogadásain folyik a pezsgő, holott antialkoholista. Könyvtára falán Klimt erotikus rajzai mellett szigorú tekintetű pápák portréi lógnak.

Cionistának vallja magát. "Nincs nap, hogy ne gondolnék a földi Jeruzsálemre. Amikor felkelek, ösztönösen Kelet felé fordulok" - mondja. - Ugyanakkor a katolicizmus megszállottja.

Weidenfeld egyike a kevés laikusnak, akit az a kitüntetés ért, hogy vendégeskedett II. János Pál nyári rezidenciáján. Az itt tartott kötetlen filozófiai beszélgetések alapján íródtak a most megjelent pápai elmélkedések.

Az eredeti eszmecserék során - Krzysztof Michalski, az egyik beszélgetőpartner emlékei szerint - nem esett szó a magzatelhajtásról. A pápa által írt végső szövegbe azonban bekerült egy mondat, amely felzúdulást keltett.

Rengeteg cikk idézi. Általában értetlenkedő, sőt felháborodott megjegyzések kíséretében. A pápa, bár nem közvetlenül, párhuzamot von a zsidóirtás és az abortusz legalizálása között. Mondván, hogy mind a kettő "demokratikus úton megválasztott kormányok által engedélyezett megsemmisítés".

A rossznyelvek szerint Lord Weidenfeld nem olvassa az általa kiadott könyveket. A Telegraph újságírója ezt visszautasítja: csak az gondolhat ilyesmit, akinek nem adatott meg, hogy találkozzon vele.

Neki megadatott, s Lord Weidenfeld lenyűgözte. Talán ezért nem tette föl neki a kérdést, hogy mi a véleménye az inkriminált mondatról.