Belgium flamand régiójának miniszterelnöke szerint a franciák nincsenek abban a szellemi állapotban, hogy meg tudnának tanulni hollandul. De mi lesz a főleg franciák lakta főváros sorsa?

Belgiumot egyre több flamand politikus tekinti mesterséges, antidemokratikus, bürokratikus koloncnak. A „humánus nacionalista” Néppárt kettészakadásakor alakult jobbközép Új Flamand Szövetség képviselői már régóta nyíltan kiállnak a független flamand állam mellett. Azzal érvelnek, hogy Flandria nemzetközi jogi szempontból önálló államnak tekinthető, hiszen saját parlamenttel rendelkező autonóm régió. Hozzáteszik azt is, hogy a független flamand államban nagyobb lenne a demokrácia és a jólét.

Flandria kereszténydemokrata miniszterelnöke, Yves Leterme augusztus közepén interjút adott a párizsi Libérationnak.

L: Sohasem volt olyan mély az árok a flamandok és a francia anyanyelvűek között, mint ma.

YL: Igen, a különbségek szaporodnak, az árok mélyül. Mi közös még egyáltalán? A király, a focicsapat, néhány sörfajta…

L: És ez olyan nagy baj?

YL: Nem. Belgiumnak önmagában nincs értéke. Intézményekről van szó, amelyek a lakosságot szolgálják. Ha nem fejlődnek, nem alkalmazkodnak a polgárok igényeihez, akkor az országnak nincs jövője.

A legnagyobb feltűnést, sőt felháborodást ez a kijelentése váltotta ki: „A franciák nincsenek abban a szellemi állapotban, hogy meg tudnának tanulni hollandul.”

Mire a Libération megkérdezte tőle: Nem lehetne inkább mégis egy kétnyelvű területet létrehozni két egynyelvű helyett?

Leterme válasza: Flandria sohasem volt kétnyelvű, amiként Vallónia sem – legfeljebb a burzsoázia számára. S ami ennél is rosszabb, a belga állam sokáig elnyomta a flamandokat, és nyelvüket csupán dialektusnak tekintette. Ma már túl késő ezen változtatni. Látja, milyen nehezére esik a francia anyanyelvű vezetőknek – köztük a királynak is –, hogy folyamatosan hollandul beszéljenek? Ne értsen félre: én hajlandó lennék egy igazi kétnyelvű tér létrehozásáról tárgyalni, de nem hinném, hogy a franciák részéről megvan hozzá a szükséges politikai akarat.

A francia nyelvű belga lapok dühösen reagáltak: lehullt a lepel, Leterme túllépett minden határon… A brüsszeli Le Soir kolumnistája, Bénédicte Vaes azzal vádolta a flamand miniszterelnököt, hogy olyan „homogén, etnikumukban megkövült népekben gondolkodik, amelyeknek csak egyetlen nyelve, egyetlen kultúrája van”.

A holland lapok félvállról veszik az ügyet. Keserűen gunyorosnak ítélik Leterme szavait, de nem gondolják, hogy radikálisan új, szakadár célt akar kitűzni. Szerintük nem azt akarja mondani, hogy a franciák túl ostobák ahhoz, hogy rendesen megtanuljanak hollandul, csak azt, hogy nincs meg bennük a kellő igyekezet.

A nagy holland nyelvű brüsszeli hetilap, a Knack főszerkesztője, Karl van den Broeck is a holland lapok véleményéhez csatlakozik. „A miniszterelnököt most flamand szélsőségesnek kiáltják ki – írja –, pedig állítólag rasszista kijelentése ironikus volt vagy gunyoros. Az interjúban az volt az igazi újdonság, hogy Leterme európai státust követel Brüsszel számára – ami nem felel meg a belga kormány álláspontjának, sem a saját pártja vonalának.”

A Libération megkérdezi tőle: Nem szálka Flandria szemében Brüsszel, a francia nyelvű város?

Mire Leterme ezt a meglepő választ adja: A várost valóban 80-90 százalékban francia anyanyelvűek lakják. De Brüsszel nemcsak probléma, hanem nagy lehetőség is. Ennek a városnak nemzetközi hivatása van, és státusának ilyen irányban kellene fejlődnie.

A Libération gyanúsan rávezető kérdésére, hogy nem lehetne-e olyan várost csinálni Brüsszelből, amely „sem a flamandoknak, sem a vallonoknak nincs alávetve, hanem az Európai Unió és a város lakói kormányoznák”, Leterme ezt felelte: „Egyáltalán nem vetem el az eszmét, ez is egyik lehetséges megoldása a jelenlegi zűrzavarnak.”