Mi jut eszébe a közgazdásznak a repülőgépek elleni terrortámadásokról? Mint Mórickának: mindig ugyanaz. A privatizálás.

„A brit repülőtereken kialakult káosz a rosszul kitalált és végrehajtott privatizálás következménye volt. Előrelátható következmény, sokan látták is előre. Egy acélgyárat például könnyű privatizálni, sok minden mást viszont nem. Ez világosan megmutatkozott, amikor Amerikában szerződéses alapon kezdték végeztetni a repülőterek biztonsági ellenőrzését. Nagy-Britanniában pedig a vasutak privatizálása mutatta meg, hogy igen körültekintően kell eljárni, amikor magánkézbe adunk létfontosságú közszolgáltatásokat” – írja Joseph Stiglitz a Financial Timesban. (Az FT legtöbb cikke sajnos csak előfizetők számára hozzáférhető, de egy blogger közli a szöveg legnagyobb részét.)

Joseph. E. Stiglitz a Columbia University Nobel-díjas professzora. 1997 és 2000 között a Világbank elnökhelyettese és fő közgazdásza volt. Az intézménytől drámai körülmények között vált meg. A pénzügyminisztérium eltanácsolta a Világbankból. Stiglitz lemondott hivataláról, s ezt követő nyilatkozataival és cikkeivel a globalizációkritikus mozgalmak hősévé vált.

Több könyve magyarul is megjelent: A kormányzati szektor gazdaságtana, A viharos kilencvenes évek, valamint A globalizáció és visszásságai. Utóbbiban szembefordul a Világbankkal, és még inkább a Nemzetközi Valutaalappal (IMF).  Azzal vádolja őket, hogy cserbenhagyták a világ szegényeit, sőt a szegény országokra rákényszerített, uniformizált gazdaságpolitikával egyenesen a gazdag országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok és a multik szekerét tolták.

Kenneth Rogoff, a Harvard University közgazdász-profeszora, aki 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalapnál töltött be vezető pozíciót, Stiglitz IMF-et érintő vádjaira a személyeskedést sem nélkülöző nyílt levélben válaszolt: „Eszméid legjobb esetben is fölöttébb vitathatók, legrosszabb esetben pedig vajákosságnak tekinthetők.”

Stiglitz most boltokba kerülő, Hogyan tegyük működőképessé a globalizációt? című könyvében újból kifejti gondolatait a fenntartható fejlődésről, a méltányos világkereskedelemről, a szabad vállalkozás és az állami szabályozás viszonyáról. Ezekhez kapcsolódik a repülőterek biztonságáról írt cikke.

A világ sok repülőterét, köztük a Ferihegyet is üzemeltető BAA (Brit Repülőtéri Hatóság) nevével ellentétben nem hatóság, hanem részvénytársaság, amely a Thatcher-kormány privatizációs programjának keretében jött létre.

Stiglitz úgy véli, nem véletlen, hogy a brit repülőterek összeomlottak, amikor a hatóságok egy nagyszabású terrortámadás meghiúsítása érdekében rendkívüli biztonsági intézkedéseket vezettek be. A cégnek ugyanis nem volt kidolgozott vészforgatókönyve ilyen esetre, hiányzott a megfelelő számú biztonsági berendezés, és nem állt rendelkezésre kellő létszámú, kiképzett személyzet az utasok és a csomagok átvizsgálásához.

A BAA „úgy döntött, hogy inkább váratja az utasokat, és nem költ újabb biztonsági emberek felvételére”. Ezt pedig – mondja Stiglitz – azért engedhette meg magának, mert monopolhelyzetben volt.

A közgazdász általában elhibázottnak tartja az olyan közszolgáltatások privatizálását, amelyek természetes monopóliumot élveznek, vagyis magánkézbe vételük után sem igen támadhat versenytársuk. „A kérlelhetetlen profitmaximálás túlzott létszám-leépítéshez vezet; a BAA-nek nőtt a profitja, de a légitársaságok és a fogyasztók rovására, és végül az egész  társadalom pórul járt.”

Stiglitz amellett kardoskodik, hogy a repülőtereken végzett biztonsági ellenőrzés közhatalmi feladat, amit vegyes tulajdonosi struktúrában lehetne a legjobban ellátni. „Az üzemeltetés és a fejlesztések nagy részét magánbefektetők végeznék, ám a biztonsági felügyelet állami kézben maradna.”

De Stiglitz érvelésének logikája szerint van egy másik megoldás is. A repülőterek üzemeltetése nem olyan tevékenység, amely teljesen kizárná a különböző cégek közötti versenyt. A monopólium itt nem elkerülhetetlen.

A légitársaságok már össze is fogtak a BAA monopolhelyzetének felszámolása érdekében. A BAA feldarabolásával vagy a tulajdonában lévő repterek egy részének eladásával fürgébb és megbízhatóbb üzemeltetők vehetnék át a lomha óriás helyét.