A Kelta Tigris. Az ír csoda. A kis szigetország példáját állítják Európa betegeskedő jóléti államai elé. Különösen az új EU tagoknak van mit tanulniuk.

A francia-német vagy az angol-amerikai gazdasági modell teremt nagyobb jólétet? Ezen vitatkozik Európa.

A német Új Baloldal nem lát okot a régi modell feladására. A francia kormány elismeri, hogy baj van, de megpróbál kitartani a régi modell mellett. Mások abban bíznak, hogy létezik egy harmadik út, az északi országok útja, bár manapság az sem túl sima.

Thomas L. Friedman, a New York Times kolumnistája a globalizáció és az angol-amerikai modell lelkes híve. A globális kapitalizmus korában a prosperitásnak nagyon szigorú feltételei vannak. Széleskörű, a szociális intézményrendszerre is kiterjedő privatizáció. Adócsökkentés. Dereguláció. Olcsó állam.

Ezért - vonja le a következtetést Friedman - a versenyképességre törekvő kormányok kényszerpályán mozognak, eleget kell tenniük a tőke elvárásainak. A hatékonyság növekedése általában az egyenlőség és jólét rovására megy. A globális kapitalizmus kényszerzubbonya aranyból van, de akkor is kényszerzubbony.

Legújabb cikkeiben az Ír Köztársasággal példálódzik Friedman.

Az ír gazdaság a hatvanas évek vége óta dinamikusan fejlődik. Egy főre jutó GDP-ben felzárkózott a világ élvonalához. Bermudától, a Kajmán-szigetektől és San Marinótól eltekintve csak az Egyesült Államok, Norvégia, Svájc, Dánia, Izland és Ausztria előzi meg. (Magyarország az 58. helyen áll.)

Előbb-utóbb a 20-21. helyen álló németek és franciák is kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy azok az országok, amelyekben túl sok jogot biztosítanak a munkavállalóknak, nem vonzó befektetési célpontok. "Írországban - emlékeztet Friedman - az egyik első reform az volt, hogy csökkentették a végkielégítést, s ezzel megkönnyítették az alkalmazottak elbocsátását. Tudom, ez elég durván hangzik."

Ami pedig a jóléti államot illeti, a multinacionális vállalatok által befizetett adókból - még az alacsony kulcsok mellett is - telik a szociális rendszerek finanszírozására. Friedman Mary Harney miniszterelnök-helyettes szavait idézi: "Csak akkor lehet növelni az egészségügyre, oktatásra és infrastruktúrára fordított kiadásokat, ha vannak bevételek. Gazdasági siker nélkül nincs jóléti állam, nincs szociális Európa."

Francia-német vagy angol-amerikai modell? Friedman válasza: Az ír-brit gazdasági modellé a jövő!

Egy másik cikkében receptszerűen felsorolja, mik a gazdasági csoda összetevői: "Tedd ingyenessé a középiskolát és a BA szintű felsőoktatást! Szállítsd le és egyszerűsítsd, tedd átláthatóvá a társasági adót! Csábítsd be a globális cégeket! Nyisd meg a piacot a verseny előtt! Beszélj angolul! Tedd rendbe az államháztartást! Teremts konszenzust az egész csomag ügyében a munkavállalókkal és a munkáltatókkal! Tarts ki a program mellett, mert göröngyös lesz az út! És akkor Európa leggazdagabb országai közé kerülhetsz."

Tessék elővenni a ceruzát! Mit tudunk kipipálni?