Minek köszönheti a népszerűségét Fico, Lepper, Chávez, Berlusconi, Haider, Le Pen és a többi demagóg vezér? Ralf Dahrendorf találós kérdése.

„Nehéz időket élnek a pártok, különösen a hagyományos pártok. A legtöbb régóta demokratikus országban sokáig mindenütt két nagy párt, egy szociáldemokrata és egy jobbközép párt határozta meg a politikai életet. Ennek egyszer s mindenkorra vége” – olvassuk Ralf Dahrendorf német-brit szociológus és politikus írását a Project Syndicate-ben.

Egyre több országban fuccsol be a kétpártrendszer. Ma már nagyon ritka, hogy valamelyik párt abszolút többséget szerezzen. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szoros választási eredményekből fakadó kényszer nagykoalíciót eredményez. Egyre jobban terjed a populizmus – mind nacionalista, mind szocialista változatban.

Miért bomladozik a hagyományos kétpártrendszer? Dahrendorf szerint az ok a régi társadalmi osztályok megszűnésében keresendő. A nagy pártok egy-egy társadalmi osztály érdekeinek képviseletét vállalták. Ennek megfelelően a baloldal a munkások, a jobboldal a burzsoázia támogatására számíthatott. „Ma viszont már nincs munkásosztály és nincs burzsoázia. Csak középosztály létezik, meg a szupergazdag elit a középosztály egyik szélén, és az osztály-alattiak a másikon.”

Mivel felszívódtak a régi társadalmi osztályok, a polgárok pillanatnyi érdekeik és érzelmeik alapján választanak. Ez óhatatlanul a populista, demagóg, vezérközpontú mozgalmaknak kedvez. Chávez, Berlusconi, Haider, Le Pen, Lepper, Fico és a többi populista vezér egyaránt ennek köszönheti népszerűségét.

Dahrendorf azonban mégsem pesszimista. „A választók rendszerint hamar rájönnek, hogy üres ígéreteknek ültek fel. A populisták hatalomra kerülve nem képesek kormányozni. Hogy csak a két legfrissebb európai példát vegyük, a lengyelek és szlovákok hamar fel fogják ismerni, hogy új, populista kormányaik ártanak hazájuknak.”