A jóléti állam hívei világszerte előszeretettel példálóznak a svéd mintagazdasággal. Maguk a svédek az irigylésre méltó makrogazdasági mutatók ellenére sem elégedettek a kormányzó szocialistákkal.

„Az elmúlt évtized meglehetősen lehangoló volt az európai országok számára. A lassuló növekedés, a nagy munkanélküliség, a növekvő államadósság, a romló versenyképesség és az elöregedés miatt sokan megkérdőjelezték az európai szociális modell életképességét. Amerika, Kína és India sokkal dinamikusabban fejlődött a rozzant európai gazdaságoknál. Csak a skandináv államok számítottak kivételnek” – olvassuk a szeptember közepén esedékes svéd parlamenti választások alkalmából készült beszámolót az Economistban.

A jóléti állam hívei nem alaptalanul példálódznak a skandináv bezzegállamokkal. Svédország, Dánia, Finnország és Norvégia egyaránt bőkezű szociális intézményrendszert működtet, s ezt a magas adók teszik lehetővé. A skandináv országok a nagymérvű állami újraelosztás, a drága állami egészség- és oktatásügy ellenére a versenyképesség és gazdasági növekedés tekintetében is a világ élvonalához tartoznak. Alacsony a munkanélküliség, és miközben az európai államok többsége magas hiánnyal küzd, a skandináv országokban rendre többlettel zár a költségvetés.

A svédek szekere különösen jól halad. Tavaly 5,6 százalékos volt a gazdasági növekedés, és a multiknak, az Ericssonnak, SKF-nek, Volvónak és Teliának köszönhetően az export rekordot döntött. A 6 százalékos munkanélküliség is lényegesen jobb az uniós átlagnál.

A hagyományosan baloldali, nagy állam-párti svédek azonban mégsem maradéktalanul elégedettek szociáldemokratákkal, akik kilenc év kivételével az elmúlt hetvennégy évben kormányozták az országot. 

Az ellenzéki liberálisok és konzervatívok szerint az első látásra remek gazdasági mutatók valójában egyáltalán nem bíztatóak. Az alacsony munkanélküliségi ráta annak köszönhető, hogy a különböző állami közmunka-programokban részt vevőket, a korkedvezménnyel nyugdíjazottakat és a munkalehetőség híján továbbtanulókat nem számolják a munkanélküliek közé.  Az európai átlaghoz képest nagyon sok a leszázalékolt, és sok ember van betegállományban. Őket szintén a foglalkoztatottak között tartják számon.

„A McKinsey idén készült felmérése szerint a valós munkanélküliség 15-17 százalék körül mozog, ami Európában az egyik legrosszabbnak számít” – állapítja meg az Economist.

A munkahelyteremtés azonban Svédországban sem könnyű feladat. A közszférában dolgozók aránya már most is igen magas, 30 százalék körül mozog. A magas adók és járulékok, a munkavállalók elbocsátását megnehezítő törvények, és az erős szakszervezetek miatt kockázatos és költséges a munkahelyteremtés.

Az ellenzék tanult a korábbi választási vereségekből, és csak mérsékelt reformokat ígér. A jóléti kiadások jelentős visszafogása és drasztikus adócsökkentés helyett most csak a járulékok és a munkanélküli segély szerény mérséklését szeretnék elérni. De kilátásba helyeztik az állami kézben lévő vállalatok privatizálását.

A kormányzó szocdemek viszont ragaszkodnak az állami tulajdon megtartásához, és a munkanélküli segély további emelésének ígéretével kampányolnak.  És lehet, hogy ez elég is lesz a választások megnyeréséhez – véli az Economist stockholmi tudósítója.

A 30 százaléknyi közalkalmazottnak, és a rejtett munkanélkülieknek ezek az igazán kedvükre való ígéretek.