Az ellenzéki dán szociálliberálisok azt javasolják, hogy tegyék hivatalos nyelvvé az angolt. Főként gyakorlati megfontolásokra, a globalizálódásra hivatkoznak.
Anders Fogh Rasmussen jobbközép pártjának a konzervatívokkal együtt sincs többsége, ezért a kormány rászorul a Pia Kjaersgaard vezette jobboldali populista Dán Néppárt támogatására.
A Mohamed-karikaturák körüli vihar ráirányította a világ figyelmét a helyzet visszásságára. A kormány egyes külföldi kritikusai egészen odáig mentek el, hogy a néppárti politikusokat a fundamentalista imámokhoz hasonlították. A dániai iszlamisták azt mondják – írta a válság tetőpontján a Frankfurter Rundschau –, hogy egy igazhitű moszlim nem lehet a világi állam ugyanolyan polgára, mint bárki más. És a német lap kommentátora szerint a jobboldali populisták is pontosan ugyanezt gondolják.
De a dán baloldal sem hagyja magát. Az ellenzéki Dán Szociálliberális Párt, amelynek 17 képviselője van a 179 tagú parlamentben, azzal a javaslattal állt elő, hogy tegyék a dánnal egyenrangú hivatalos nyelvvé az angolt.
A javaslatot, amelyhez az üzleti élet képviselői és oktatásügyi vezetők is csatlakoztak, elsősorban gyakorlati érvekkel támasztották alá. „Legyenek kétnyelvűek a közlekedési táblák és a hivatalos közlemények, beleértve az intézmények honlapjait – olvassuk egy koppenhágai internetes portálon. – A hatóságokkal való érintkezést egyaránt lehetővé kell tenni dánul és angolul. Az egyetemi fokozatok megszerzésének nyelve is legyen angol. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az országba vonzzuk a külföldi diákokat és a képzett szakembereket.”
A Neue Zürcher Zeitung A globalizált dánok cím alatt kommentálja az ügyet: „Változnak az idők – írja Aldo Keel, a skandináv irodalom német fordítója, az NZZ kritikusa. – A Dán Filmintézet még öt évvel ezelőtt is azzal utasította el egy angol nyelvű film támogatási pályázatát, hogy dán film az, amiben dánul beszélnek. A dánoknál alapelv, hogy a nép lelke az anyanyelvben él. De ne feledjük, hogy ez a meggyőződés is történelmileg alakult ki. Kétszáz évvel ezelőtt Koppenhága egy több népből álló állam fővárosa volt, amelyhez Schleswig és Holstein hercegségek is hozzátartoztak. Az Udvari és Állami Kalendárium először németül jelent meg, a dán nyelvre csak 1801-ben tértek át.”
Kaas a tizenkilencedik századi dán írót, Knud Lyne Rahbeket idézi: „Úgy vagyunk a némettel, mint az eredendő bűnnel – velünk születik.” Dánia csak a Poroszországtól és Ausztriától elszenvedett 1864-es vereség után vált kis nemzetállammá, akkortól kezdték ünnepelni az „anyanyelvet”.
„Dánia most újra az átalakulás korát éli – fejezi be fejtegetését Kaas. – De az még nyitott kérdés, hogy a dánoknak szükségük van-e egy apanyelvre is.”