A dúsgazdag miniszterelnök a saját zsebére kormányzott. A polgárok folyamatos tüntetéssorozattal próbálták lemondatni. Közben a hadsereg megdöntötte a kormányt. A demokrácia nevében.

„Thaksin miniszterelnök úr sokszor kijelentette, hogy megvédi a demokráciát. Ha valóban komolyan gondolja, akkor mondjon le, máskülönben vége a demokráciának” – ismertette a TNA thai hírügynökség Suriyasai Katasila, a bangkoki Szövetség A Demokráciáért ellenzéki pártszövetség szóvivőjének nyilatkozatát.

A szövetség tüntetést szervezett. Elhatározták, hogy a végsőkig kitartanak, és addig nem mennek haza, amíg a miniszterelnök nem távozik. Tavasz óta rendszeressé váltak a békés tüntetések. Sárgába öltözött emberek százezrei követelték a miniszterelnök távozását.

A 2001-ben miniszterelnöknek választott Thaksin Sinawatra 2005-ös újraválasztása óta Thaiföldön botrány botrányt követ.

A miniszterelnököt, aki civilben az ország leggazdagabb tőkése, egyebek között azért bírálták, mert a saját embereit ültette vezető pozícióba az állami hivatalokban és a bíróságokon. A tulajdonában lévő vállalatok pedig felvásárolták a thai médiát, majd a miniszterelnököt bíráló újságírókat és szerkesztőket elbocsátották.

„Thaksin nem tudta különválasztani miniszterelnöki feladatait, és a családja tulajdonában lévő telekommunikációs birodalom ügyeit. Egy két éve készült, 47 országra kiterjedő tanulmány szerint csak Oroszországban és Olaszországban van nagyobb befolyása a kormányban a magánvállalatoknak, mint Thaiföldön. A tíz legnagyobb cégóriás közül nyolc rendkívül szoros kapcsolatot ápol a kormánnyal” – számolt be Joshua Kurlantznik, a New Republic munkatársa.

A polgároknak akkor lett végképp elege Thaksinból, amikor januárban közel kétmilliárd dollárért (400 milliárd forint) eladta a tulajdonában lévő telekommunikációs céget. A botrány azért robbant ki, mert az ügyletre néhány nappal az után került sor, hogy a parlament elfogadta az új telekommunikációs törvényt, amely eltörölte az ilyen cégek eladásából származó jövedelem után fizetendő adót.

Bár Thaksin fejében megfordult, hogy eleget tesz a követelésnek, végül úgy döntött, hogy újra elindul az október közepén esedékes választáson. Közben mindent megtett hatalmának megszilárdítása érdekében. „Ahelyett, hogy kompromisszumos megoldást keresett volna, saját embereit nevezte ki a hadsereg parancsnoki pozícióiba. Amikor pedig felröppent a hír, hogy a sértődött katonai vezetők merényletet készítenek elő a miniszterelnök ellen, az emberek többsége ezt is csak a rokonszenv visszanyerésére tett elkeseredett próbálkozásnak tekintette” – kommentálta az eseményeket Nick Cumming-Bruce, a Wall Street Journal bangkoki tudósítója az Open Democracyban.

A Szövetség A Demokráciáért tüntetőinek nem kellett sokáig várniuk a győzelemre. Két nappal az újabb, ezúttal végsőnek szánt megmozdulás után a katonaság megragadta az alkalmat, hogy a miniszterelnök New Yorkba utazott az ENSZ közgyűlésére, és a hadsereg Sonthi Boonyaratglin tábornok irányításával puccsot hajtott végre. Katonák szállták meg a televíziót, a rádiót és a kormányépületeket. A fontosabb utakat lezárták, és statáriumot vezettek be. Összecsapásokra nem került sor, erőszakot nem kellett alkalmazni.

A katonai puccs általában riadalmat kelt nyugaton. Most viszont kevesen féltik a thai demokráciát. Sőt.

„Sonthi tábornok, aki márciusban még azt nyilatkozta, hogy a puccsok ideje lejárt, most katonai uralmat vezetett be – írja Cumming-Bruce. – A demokráciáért aggódók azt hangoztatják, hogy ez csak ideiglenes megoldás lehet. A jelek szerint Sonthi is így gondolja, hiszen ígéretet tett rá, hogy jövő októberig kiírják az új választásokat. A thai válság megoldása a hadsereg kezében van.”

„Nem az történt, hogy egy kegyetlen katonai diktátor magához ragadta a hatalmat egy jól működő demokráciában – kommentálja az eseményeket Victor Mallet, a Financial Times tudósítója. – Épp ellenkezőleg. A miniszterelnök, a milliárdosból lett politikus volt az, aki megválasztása óta a demokrácia aláásásán munkálkodott.”

Az, hogy a puccsot a demokrácia érdekében, és nem ellenében indították, egyben a siker garanciája is lehet.

„A puccs akkor fulladna kudarcba – véli Kurlantzik –, ha a véleményformáló elit azt gondolná, hogy a kormány megbuktatása egyben a demokrácia bukását is jelenti. A thai katonaság viszont azután vette át a hatalmat, hogy a Thaksin antidemokratikus intézkedései ellen tiltakozók az utcára vonultak. Ennek az lett az eredménye, hogy a puccsot megbuktatni képes véleményformálók – újságírók, riporterek, szerkesztők, tudósok és értelmiségiek – közül szinte senki sem sírja vissza a miniszterelnököt.”