Perelman a mai természettudós antitípusa. Sem a jó egyetemi állás, sem a publikációs verseny nem érdekli. Mégis az ő nevéhez fűződik az elmúlt száz év egyik legnagyobb matematikai felfedezése.

Grigorij Perelman munkanélküli matematikus az édesanyjával él Szentpétervár egyik külvárosában. Meggyőződése, hogy semmi különleges nincs benne. Mégis valóságos népi hőssé vált az oroszok szemében, amikor visszautasította a legmagasabb matematikai elismerést, a matematikai Nobel-díjnak számító Fields-érmet, és a vele járó 15 ezer kanadai dollárt.

Perelman 2002-ben kezdte publikálni azokat az eredményeket, amelyeket a matematikai közvélemény a Poincaré-sejtés megfejtéseként értékelt. A topológiának ez a központi problémája 1904 óta várt bizonyításra. A tekintélyes Clay Intézet 2000-ben a hét legfontosabb megoldásra váró matematikai probléma egyikének nevezte, és a megfejtőnek egymillió dollár jutalmat ajánlott fel.

A különc matematikus azonban – aki 1982-ben Budapesten megnyerte a Matematikai Olimpiát – minden bizonnyal erre sem tart igényt. Még arra sem vette a fáradságot, hogy eredményeit elismert szaklapokban közölje. Minden idők egyik legfontosabb matematikai felfedezését egyszerűen feltette az internetre.

Ő csak a bizonyítás gondolatmenetét vázolta fel, az aprólékos levezetést szaktársaira hagyta. Azóta több élvonalbeli matematikus-gárda is megvizsgálta Perelman bizonyítását, és mindegyikük hibátlannak találta. Perelman nem rejtette véka alá, hogy nagyban támaszkodott más neves topológusok, mindenekelőtt William Thurston és Richard Hamilton eredményeire.

„Egyszerűen másképp gondolkodik, mint a többi ember, egészen máshogy látja a világot” – mondja John Ball oxfordi matematikus, aki a díjat adományozó Nemzetközi Matematikai Társaság elnökeként Szentpétervárra utazott, hogy személyesen próbálja rábeszélni Perelmant a Fields-érem átvételére. Két napig győzködte egyfolytában – sikertelenül.

Perelman szinte soha nem ad interjút és kerüli a nyilvánosságot, mégis médiasztár lett belőle. Egyetlen használható fényképén, amely bejárta a világsajtót, egy meglehetősen torzonborz figura látható. Az orosz közszolgálati televízó elegáns öltönyt és nyakkendőt montírozott Perelman lompos öltözékének helyébe. A szemfüles netezők azonban leleplezték a turpisságot, és versenyt hirdettek, hogy a photoshop program segítségével ki tudja a legötletesebben felöltöztetni az ágrólszakadt zsenit.

Az emberek mindenféle elméleteket gyártanak Perelman elutasító viselkedésének magyarázatára. Némelyek azt gyanítják, hogy a munkanélküli tudósnak egyszerűen nincs pénze kiutazni a madridi kongresszusra és díjkiosztó ünnepségre, csak ezt nem akarja bevallani. Mások a Putyin-rezsim kezét sejtik a dologban, és a matematikust Borisz Paszternakhoz hasonlítják, aki a kommunista vezetők nyomására utasította el az irodalmi Nobel-díjat. Vannak, akik az újjáéledő orosz nemzeti karaktert fedezik fel Perelmanban, aki szembeszáll a plutokráciával, a kapitalizmussal és a globális tudományiparral.

Ball szerint Perelmantól távol áll a matematikus világ elitjének zárt világa, és a kiélezett versengés, őt kizárólag a tudományos kutatás és felfedezés érdekli. De ennek ellentmondanak azok a találgatások, amelyek szerint Perelmant nagyon bántotta a szintén Fields-érmes harvardi matematikus, Sing-Tung Yau viselkedése. Yau ugyanis idén júniusban egy pekingi konferencián a tanítványainak, és így közvetve saját magának vindikálta a Poincaré-sejtés megoldójának címét.

Jevgenyij Morozov, a moszkvai fiatalok kedvenc újságja, az Akcija kolumnistája úgy véli, hogy Perelman példaként állhat azok előtt a tudósok előtt, akik a pályázati pénzek elnyerése érdekében a kutatási területüktől távol eső témákkal foglalkoznak, örökös konkurenciaharcot vívnak a kollégákkal, és valósággal elvesznek az értelmetlen hivatali teendőkben. „Perelman kimaradt mindebből – és lám, mi lett az eredmény” – írja Morozov.

A szabadidejében operába járó és gombászó Perelman egyáltalán nem gondolja, hogy valamiféle politikai vagy kultúrmissziót teljesítene. „Ha egyszer a bizonyítás helyes, ugyan milyen más elismerésre van még szükség?” – értetlenkedett az elégedett zseni, és még abba sem volt hajlandó belemenni, hogy minden átadási ceremónia nélkül, egyszerűen elküldjék neki az érmet és a pénzt.