Az afrikai gyarmatok függetlenné válása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Fel voltak készülve az önállóságra?

Amikor Manmohan Szingh indiai miniszterelnököt Oxfordban díszdoktorrá avatták, beszédében felidézte a függetlenségi harc jelmondatát: „Önmagunk kormányzása előbbre való, mint a jó kormányzás.”„Igen, ez a demokrácia lényege – fűzte hozzá. – De a szlogen arra is utal, hogy még a gyarmati uralom elleni harc tetőpontján sem tagadtuk, hogy a britek jól kormányoztak bennünket.”

Indiában sokakat felháborított, hogy a miniszterelnök a gyarmati uralom érdemeit ecsetelte – adtuk hírül a Metazinon. A hosszú gyarmati múltra és rövid önálló államiságra visszatekintő Afrikában viszont az ilyen szavaktól ma már kevesen gurulnának dühbe.

Miközben az afrikai országok többsége egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, Botswana, a fekete bezzegállam szépen fejlődik. Amikor 1966-ban függetlenné vált, még a kontinens egyik legszegényebb országának számított, mára viszont a leggazdagabbak közé került. Botswana, ellentétben az afrikai országok többségével, alig szorul külföldi segélyre.

Mi a siker titka? – teszi fel a kérdést a Times of Zambia szerkesztőségi cikke.

Némelyek azzal magyarázzák a botswanai csodát, hogy az ország hagyományaitól nem idegen a demokratikus politika. Az Afrika legrégibb demokráciájának is nevezett ország falvaiban népgyűlés dönt a fontos kérdésekben. A függetlenné válás után jól működő többpártrendszer jött létre, ami szinte egyedülálló Afrikában. Tiszteletben tartják a szólásszabadságot is.

Mások szerint a siker titka a jövedelmező bányászat. A nemzeti össztermék 30 százaléka a gyémántbányákból származik. De természeti erőforrásokban gazdag területek nem csak Botswanában vannak. A nyersanyagban és nemesfémben gazdag afrikai országok többsége mégis katasztrofális helyzetben van.

Akad, aki azzal magyarázza a többi ország kudarcát, hogy Afrikában nem erősödött meg kellőképpen a helyi értelmiség. „Nemrég Yoweri Museveni ugandai elnök azt nyilatkozta – idézi a lap –, hogy az afrikai gyarmati rendszerben a vezető tisztségeket kizárólag európaiak töltötték be. A helyiek csak alacsonyabb beosztásban dolgozhattak: kishivatalnokként, tanítóként vagy tolmácsként. A test afrikai volt, a fej viszont európai. Ezért a függetlenné válás a gyarmati országok lefejezését vonta magával.”

De akkor hogyan lehetséges – teszi fel a kérdést a Times of Zambia –, hogy még azokban az országokban is nagyobb lett a nyomor, amelyekben erős volt a helyi értelmiség, és a gyarmati uralom megszűntével magához is ragadta a hatalmat?

„A gyarmati irányítást felváltó államok nem tudták, sőt, talán nem is akarták ellátni legfőbb feladatukat. Csak az állami vagyon feletti ellenőrzés biztosítására, a hatalmon lévők érdekeinek kiszolgálására volt gondjuk.”