Az osztrák választások igazi győztesei a szélsőjobboldali pártok. A középpártok valószínűleg nagykoalícióval próbálnak védekezni ellenük. De ez is a szélsőjobb malmára hajtja a vizet.
Az október elsejei osztrák parlamenti választás a két nagy párt visszaesését hozta. Az elmúlt években kormányzó Osztrák Néppártra csaknem nyolc százalékkal kevesebben szavaztak, mint az előző választáskor. A választásokat megnyerő Osztrák Szociáldemokrata Párt is kevesebb szavazatot kapott, mint 2002-ben. A Zöld Alternatíva némiképp erősödött. A korábban Jörg Haider által vezetett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), és a belőle kivált, szintén szélsőjobboldali Szövetség Ausztria Jövőjéért, Haider jelenlegi pártja együttesen több mint öt százalékkal ért el jobb eredményt, mint négy éve az FPÖ.
„Az osztrák választások igazi győztese a szélsőjobboldal, amely most túszul ejtheti a demokráciát” – olvassuk az Open Democracy internetes magazinban.
A cikk szerzője Anton Pelinka, Ausztria egyik legismertebb politikai elemzője, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nationalism Studies Programjának tanára. Könyveiben, többek között az általa szerkesztett Haider-jelenség Ausztriában című kötetben, elsősorban az osztrák pártrendszer fejlődését vizsgálja. De foglalkozik általánosabb politikatudományi témákkal is, például a demokrácia elméletével. Monográfiát szentelt az indiai politikai kultúrának.
Pelinka nemcsak tudományos szaktekintély, a demokrácia melletti harcos kiállásával is nagy megbecsülést, és persze sok ellenséget szerzett magának. 1999-ben a RAI 1 olasz televíziós csatornán azt nyilatkozta, hogy „Haider hozzájárul a nemzetiszocialista eszmék szalonképessé tételéhez azzal, hogy a haláltáborokat büntetőtábornak nevezi”. Nem sokkal később a CNN-en kijelentette, hogy „Haider ugyanazokra az idegengyűlölő és rasszista előítéletekre épít, mint annak idején a nácik”. Haider becsületsértésért beperelte. A bíróság első fokon pénzbüntetésre ítélte Pelinkát, de a fellebbviteli fórumon alaptalannak találták Haider vádját.
Új cikkében Pelinka arra hívja fel a figyelmet, hogy a két nagy párt egyike sem tud kormányképes koalíciót alkotni a radikális jobboldal nélkül.
A Néppárt és az FPÖ, az eddig kormányzó két koalíciós partner, nem szerezte meg az újbóli kormányalakításhoz szükséges többséget. Ráadásul az FPÖ koalíciós partnerként is úgy viselkedett, mintha ellenzékben volna. A Jörg Haider vezette Szövetség Ausztria Jövőjéért éppen azért szakadt ki az FPÖ-ből, mert nem értett egyet annak ellenzékieskedő politikájával. Most pedig már csak hármasban lenne meg a kormányalakításhoz szükséges többségük.
De a győztes szocdemek még rosszabb helyzetben vannak. Hagyományos koalíciós partnerükkel, a zöldekkel együtt sincs többségük.
Nemigen marad más lehetőség, mint a nagykoalíció. Ausztriában ennek nagy hagyománya van. A néppárt és a szocdemek a háború utáni években, 1945-től egészen 1966-ig közösen kormányoztak. „A nagykoalíció, a nemzeti egységkormány mindkét esetben a demokrácia, a gazdasági stabilitás, és az ország nemzetközi elismertségének garanciája volt.”
Ha korábban jól működött, miért ne lenne most is jó megoldás a nagykoalíció? Pelinka szerint azért, mert ma már senki nem gondolja, hogy nemzeti egységkormányra van szükség. A nagykoalíció csupán kényszermegoldásként merül fel, aminek az az egyedüli értelme, hogy így nem kell bevonni a kormányzásba a szélsőjobbot.
Ettől volt létjogosultsága a nagykoalíciónak már a kilencvenes években is, amikor ismét együtt kormányzott a néppárt a szocdemekkel. Ez idő alatt erősödött meg a nagykoalíció egyetlen alternatívájaként fellépő jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt. 1986 és 1999 között az FPÖ 5 százalékos kispártból 27 százalékos nagypárt lett, és a választásokon a szociáldemokraták mögött, a néppártot megelőzve a második helyen végzett. 2000-ben az Osztrák Néppárt az FPÖ-vel alakított kormánykoalíciót.
„A mostani helyzet a 2000 előtti időkre emlékeztet, amikor a nagykoalíció nem azért jött létre, mert a fontos kérdésekben megegyezés született, hanem csak azért, mert ez tűnt a legkisebb rossznak. A két nagy párt az FPÖ kiszorítását tekintette a fő célnak. És mint annak idején, valószínűleg most is az FPÖ nyerne legtöbbet egy ilyen koalícióval.”
Az eredmények tükrében viszont elkerülhetetlen a nagykoalíció. „A közép újra nagy kihívással néz szembe – véli Pelinka. – Ha a két nagy párt nem képes egyetértésre jutni, a nagykoalíció ismét a szélsőjobboldalt erősíti meg.”
De hogyan juthat egyetértésre két párt, amely az elmúlt négy évben folyton egymással hadakozott? Erre a kérdésre a politológusok sem tudják a választ.