A moszlimok közt dúló gyilkos polgárháború mellett nemigen marad hely a lapokban az olyan kishíreknek, mint egy keresztény pap lefejezése, vagy a maroknyi iraki zsidó menekülési tervei.

Jövőre bárhol másutt, csak nem ebben a rémes Bagdadban – ezen a címen számolt be a Washington Post riportere arról a jom kippur-esti vacsoráról, amelyet egy iraki zsidóval költött el. Az Engesztelés Napján a zsidók – a szétszóratásból való visszatérésre, a szentély újjáépítésére utalva – így köszönnek el egymástól: Jövőre Jeruzsálemben!

A riport olvasói bizonyára nem találják meglepőnek, hogy egy zsidó elhagyná Bagdadot, legföljebb azon csodálkozhatnak, hogy egyáltalán maradt még zsidó Irakban. Az első menekülési hullámot az Izrael állam megalapítása utáni pogromok váltották ki, majd 1969-ben – amikor Izrael javára folytatott kémkedés vádjával egy kirakatperben halálra ítéltek, majd nyilvánosan kivégeztek tizenegy zsidót – újabb menekülési hullámra került sor. Azóta az 1969 után Irakban maradt zsidók többsége is kivándorolt, s ma már mindössze tucatnyian élnek Irakban.

Ott él viszont a Közel-Kelet egyik legrégibb és legnagyobb keresztény közössége, a ma is a bibliai arameus nyelv egy kései változatát beszélő szír vagy káld keresztények. Lélekszámukat nyolcszázezer-egymillió főre becsülik, és a lakosság több mint három százalékát teszik ki.

Az amerikai megszállás nyomán az ő helyzetük is bizonytalanná vált. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) jelentése szerint a moszlimok nagy része “hitetlennek” tekinti a keresztényeket, és azzal gyanúsítja őket, hogy “kollaborálnak” a megszálló csapatokkal, tehát “hazaárulók”.

Az elmúlt két évben többször is megtámadták a keresztény templomokat. A keresztények, akiket gazdagabbnak vélnek, mint az irakiakat, különösen ki vannak téve az iparszerűen űzött emberrablásnak. 2005-ben kivégeztek egy keresztény ápolónővért, 2006. október 12-én pedig lefejeztek egy káld papot, akiért negyedmillió dollárt követeltek elrablói. Leggyakrabban az italkereskedőket érik atrocitások. A törvény megengedi ugyan a keresztényeknek, hogy szeszesitalt árusítsanak, de ez nem érdekli a fanatikusokat. Csak az utóbbi évben ötven italboltot támadtak meg.

Ezek után nem meglepő, hogy a szomszédos Szíriába érkezett, és az UNHCR-nél nyilvántartásba vett iraki menekültek 36 százaléka keresztény.

Az Európai Parlament sürgős intézkedéseket követelt a keresztény lakosság érdekében. De helyzetük csak még bizonytalanabbá vált a pápa szerencsétlen beszéde miatt, amely Irakban is felháborította a moszlimokat.

Az iraki keresztények többsége katolikus, de ők is úgy érzik, hogy a pápa beszéde veszélybe sodorta az életüket. “Mi, keresztények és moszlimok évezredek óta békében élünk itt – nyilatkozta a Reuters tudósítójának egy moszuli káld férfi –, ezért ami a moszlimokat sérti, bennünket is sért.”

Az iraki kormánynak egy időre sikerült lecsillapítania a keresztényellenes indulatokat. De a keresztények exodusa folytatódik. Ők is úgy érzik, hogy jobb lenne bárhol másutt élni, mint ebben a rettenetes országban.