Hol végződik a hír, és hol kezdődik a vélemény? Az újságok állandóan foglalkoznak a kérdéssel. A New York Times részletes szabályzatban különbözteti meg a hírek és a vélemények válfajait.

A New York Timest rendszeresen bombázzák a hír és a vélemény keveredését firtató olvasói levelekkel. A szerkesztőség a baj orvoslására bizottságot állított föl. A csapat több hónapos kemény munka eredményeként részletes, a hír- és a vélemény-műfajokat gondosan megkülönböztető szabályzattal állt elő. A javasolt rendelkezések idén szeptemberben hatályba is léptek.

A hír- és vélemény-cikkeket összesen tizenkét kategóriába sorolják. A szerkesztőség azt reméli, hogy a besorolás alapján az olvasó majd tudni fogja, hogy az éppen olvasott cikktől mit várjon: személyes véleményt, tárgyszerű elemzést, gondosan megfestett portrét, vagy pikáns pletykát. A különböző kategóriákba tartozó írásokat más-más formátumban jelenítik meg a lapban, hogy ezzel is megkönnyítsék az olvasó dolgát. 

Byron Calame, a New York Times szerkesztőségi ombudsmanja üdvözli a döntést, de nem teljesen elégedett. Kifogásolja, hogy „az online kiadásban és a mellékletekben nem tüntetik fel, hogy melyik kategóriába tartozik az adott írás”.

Michael Kinsley, a merész vélemények megfogalmazására hajlamos publicista kijött a sodrából: „Ezek szerint Amerika legjobb napilapja is osztja azt a nézetet, hogy a vélemény valami rossz, veszélyes dolog, s ezért figyelmeztető címkével kell ellátni.”

Ráadásul az új szabályoknak nem lesz foganatja – mutat rá Kinsley. „Azt, hogy ’Bush elnök hülye’, úgysem írják le saját véleményként az újságírók. Inkább a University of California, Berkeley egyik kognitív tudomány professzorát idézik, aki azt mondta, hogy az elnök hülye. Vagy azt írják, hogy a kormány egy magát megnevezni nem kívánó tagja szerint Bush hülye. És így máris tény lesz a véleményből.”

Kinsley cikke a Guardianben, és nem a New York Timesban jelent meg. Ezért nem kapunk eligazítást, hogy megállapításait véleménynek vagy hírnek kell-e tekintenünk.