Az internetes cégek annyi adatot halmoznak fel rólunk, hogy a Stasit megenné a sárga irigység. Ők persze csak jót akarnak. De ha egyszer összegyűjtik az adatokat, előbb-utóbb vissza is élnek velük.

„Ne légy gonosz – ez a Google mottója. De ha összeütközésbe kerül a cég érdeke és az etikus magatartás, a Google habozás nélkül az előbbit választja” – olvassuk Adam L. Penenberg cikkét a legendás munkásmozgalmi hősről elnevezett Mother Jones magazinban.

A Google a többi nagy keresővel karöltve együttműködik a kínai hatóságokkal a kommunista vezetés számára nem kívánatos tartalmak kiszűrésében. És nem csak egy távoli diktatórikus rezsim nyomásának engedve tér el a fennen hangoztatott alapelvtől, amely szerint „elfogulatlan, pontos és ingyenes információt” biztosít a felhasználóknak. A szcientológusok például elérték, hogy a Google levegye a találati lista elejéről a kétes hírű szervezetet bíráló oldalakat.

Még nagyobb bajok vannak a személyiségi jogokkal – állítja Penenberg. A Google mindent tudni akar a felhasználók keresési szokásairól, és majdnem mindent meg is tud.

„A cég büszkén vállalja, hogy kilencéves működése alatt egyetlen keresés adatait sem törölte vagy veszítette el.”

A Google nem csak azt regisztrálja, milyen kifejezésekre keresünk, hanem képet alkot magának internetes szokásainkról is. A felhasználók számítógépén egy kis programot, úgynevezett „cookie”-t helyez el, s ennek segítségével folyamatosan figyeli, milyen oldalakat látogatnak. Az adatokat, köztük a felhasználó gépének IP-címét szintén adatbázisba menti.

Az IP-cím alapján többnyire azt is hamar ki lehet deríteni, hogy kik vagyunk, és hol lakunk. Ami meg is történt egy másik cég, az AOL esetében. Az AOL nyilvánosságra hozta az előfizetői által használt keresőszavakat, és az eredetileg csak kóddal azonosított előfizetőkről hamarosan az újságban lehetett olvasni – névvel és a lakóhely megjelölésével –, hogy mi érdekli őket.

A Google levelezőjének, a Gmailnek a felhasználóiról még ennél is több információt gyűjtenek be. Tárolják azt is, hogy milyen címeket keresnek a térképen, milyen képeket töltenek le, milyen híreket olvasnak, milyen videókat néznek.

„A Google azt állítja, hogy ezeket az információkat kizárólag a személyre szabott hirdetések célba juttatásához használja fel. De a történelemből megtanultuk, hogy ha egyszer összegyűjtik az adatokat, előbb-utóbb vissza is élnek velük.”

A veszély nem csak abból fakad, hogy egy gonosz hacker hozzáfér az összegyűjtött, nem publikus információkhoz, és aztán visszaél velük. A mindenre kiterjedő keresőnek köszönhetően szinte bárkiről rengeteg információt szerezhetünk, ha rákeresünk a Google-lal. Ami könnyen a személyiségi jogok sérelméhez vezet, mint ahogy ezzel a cég vezetői nagyon is tisztában vannak.

Tavaly a CNet egyik újságírója, Elinor Mills azzal akarta felhívni a problémára a figyelmet, hogy a Google segítéségével szabadon hozzáférhető információkat gyűjtött össze és tett közzé Eric Schmidtnek, a Google vezérigazgatójának magánéletéről. A cég az igazgató személyiségi jogainak megsértésére hivatkozva büntetésből egy évig nem áll szóba a CNet újságíróival.

Larry Page és Sergey Brin, a Google alapítói bizonyára jó előre tudták, hogy milyen kellemetlenségek származhatnak a mindenre kiterjedő keresésből. Kezdettől fogva ügyeltek arra, hogy amennyiben rajtuk múlik, róluk semmilyen magánéleti információ ne kerüljön a netre.