A Telegraph valósítja meg először azt a teljesen integrált szerkesztőséget, amelyben együtt állítják elő a nyomtatott és az online tartalmat, s egyenrangú a szöveg, a kép, a hang és a videoklip.

„Láttam a Telegraph jövőjét, és láttam, hogy működik. Na jó, kicsit túloztam. Még nem működik, az olvasók még nem látták, és nem tudhatjuk, mennyire vonzza majd a közönséget. De miután egy délutánt eltöltöttem a lap új székházában, úgy gondolom, működni fog. A székház lenyűgöző, a Telegraph átalakításának irányítói minden erejükkel belevetették magukat a digitális forradalomba. Csak kevés kompromisszumra voltak hajlandóak, sőt, talán nem is kötöttek kompromisszumot, miközben óriási lépést tettek a médium jövője felé.”

Ezeket a lelkes szavakat Roy Greenslade veterán újságíró írta a Guardian médiamellékletében vezetett blogján, miközben ő a Telegraph egyik vezető kolumnistája is. A Telegraph a legnagyobb és legkonzervatívabb minőségi napilap az Egyesült Királyságban, a Guardian meg éppen a legbaloldalibb.

Hogy ez milyen médiaetikai kérdéseket vet föl, azt döntse el a City University of London média-kara, ahol Greenslade tanít. A tények magukért beszélnek. A Telegraph volt az első brit napilap, amelyik a weben is megjelent. És most a Telegraph lesz az első lap – talán az egész világon –, amelyik teljesen integrálja a nyomtatott és az online változatot.

A reggeli nyomtatott Telegraph továbbra is megmarad hagyományos, nagy formátumú lapnak (a Telegraph és a Financial Times a két utolsó brit újság, amely nem tért át a tabloid formátumra). Elérhető továbbá a lap délutáni változata. Ezt mindenki magának is kinyomtathatja a neki tetsző méretben, és az érdeklődésének megfelelő tartalommal.

De az újságírók számára nem létezik többé nyomtatott és online Telegraph. Sőt, a szöveg, hang és mozgókép között is megszűnik a különbség. Az újságíró megírja a cikkét; majd felolvassa, hogy hordozható médialejátszón is élvezni lehessen; végül egy automatikus mini-stúdióban mindjárt videoklipet készít belőle.

Reggel a szöveges híreken dolgoznak a munkatársak, déltájban a hangfelvételeken és videókon, délután a hazavihető újság tartalmán, este pedig a közönség sajátos érdeklődésű alcsoportjai, a focirajongók, a sporthorgászok és az orchideanemesítők számára gyártanak tartalmat. Vélhetőleg persze nem ugyanazok az újságírók, mert talán az új rendszerben sem kell majd 24 órát dolgozniuk. 

A szerkesztőségek integrációja az új székház térbeli elrendezésében is kifejeződik. A munkatársak egy hatalmas, 6 000 négyzetméteres kör alakú teremben ülnek. Az egyes rovatok egy-egy körcikknek felelnek meg. Középen ül a vezető szerkesztő, hozzá legközelebb a rovatvezetők, a ködbevesző távolban pedig talán a gyakornokok. De az nem valószínű, hogy bárki eltűnhetne a mindent látó főnöki szem elől. 

A Barclay-fívérek, a Telegraph-csoport új tulajdonosai eddig kb. egymilliárd fontot fektettek a két lapba, a Daily Telegraphba és a Sunday Telegraphba. Ennek kétharmada a vételár volt, nagyjából egyharmadát a nagyszabású átalakításokra költötték.

A digitális forradalom is véres – jegyzi meg egy kritikus médiablogger. A nagy átalakítás nagy elbocsátásokkal járt. Ez a külföldi tudósítói hálózatot érintette a legfájdalmasabban. A jövő lapjában állítólag sokkal kevesebb szükség van rájuk, mint a korszerű tartalmat előállítani képes egyesített szerkesztőségre.