Franciaország és Németország után Angliában is egyre többen írják a félresiklott multikulturalizmus számlájára a terrorveszélyt. A baloldalon is terjedőben a nézet, miszerint az országgal való azonosulás nem nacionalizmus, és a kisebbségektől is elvárható.

„A biztonsági szolgálatok szerint riasztó mértéket ölt a radikális fiatal brit muzulmánok száma, akik riasztóan nagy hajlandóságot mutatnak, hogy terroristává váljanak. A miniszterek mindinkább úgy látják, hogy az egymást követő kormányok nagyot hibáztak, amikor a multikulturalizmus jegyében eltűrték, sőt, mintegy bátorították is a muzulmán közösségek elkülönülését a társadalom többi részétől” – olvassuk az Economistban.

Európában évek óta folyik a politikai vita az iszlám közösségek helyéről a demokratikus jogállamban. Sokan attól tartanak, hogy a kontinens lassanként Eurábiává válik. Németországban az úgynevezett becsületbeli gyilkosságok kapcsán vetődött föl, hogy talán mégis asszimilációs politikát kellene folytatnia az államnak. Elfogyott a hollandok türelme is: a multikulturalizmust már a fundamentalizmus melegágyának tartják.

Észak-Amerikát, a multikulturalizmus bölcsőjét is elérték a vita hullámai. Tavaly decemberben a kanadai Ontario államban nem engedélyezték az iszlám döntőbíróságok megalakítását, a már működő katolikus és zsidó döntőbíróságokat is megszűntetik.

Angliában viszont egészen a londoni terrortámadásokig sokan nem vették komolyan a kérdést. „Korábban a hátrányos megkülönböztetés ellen, és az egyenlő bánásmód mellett tüntettek a baloldaliak, ma viszont a kisebbségek kulturális különbözőségének elismerését követelik. Például muszlim iskolákat, ahol a lányok elkülönített osztályokban tanulhatnak – adta hírül a Metazin egy éve. – A puszta multikulturalizmus azonban meggyengíti a közös társadalmi értékeket, és ezzel a konzervatív és fundamentalista vallási irányzatok malmára hajtja a vizet.”

Most viszont fordít egyet a kormány a keréken. Azt tervezi például, hogy a felekezeti iskoláknak, amelyek immár állami finanszírozásra tarthatnak igényt, az iskolapadok negyedét olyan diákok számára kell fenntartaniuk, akik nem tartoznak az adott valláshoz.

A Guardian értesülése szerint az oktatási minisztérium egyenesen arra készül felszólítani az egyetemeket, hogy tartsák szemmel a mohamedán diákokat, és jelentsék, ha arra utaló jeleket tapasztalnak, hogy a diákok szélsőséges muszlim szervezetekkel állnak kapcsolatban.

Ruth Kelly közösségi miniszter pedig bejelentette, hogy a jövőben azok a szervezetek kapnak támogatást az államtól, amelyek tevékenyen szembeszállnak a szélsőségekkel és védelmükbe veszik „közös értékeinket”.

A munkáspárti kormány – írja az Economist – újabban olyan filozofikus kérdéseket tesz fel magának, amelyek a baloldalon hagyományosan kényesnek számítottak. Meddig köteles a liberális társadalom védelmezni a vele szemben ellenséges magatartást? Vajon megkövetelhető-e a kisebbségek tagjaitól, hogy legalább valamennyire integrálódjanak a többségi társadalomba?

Nem is szólva a hazafiságról. A gyarmati múlt miatti lelkifurdalás ezt a fogalmat kiirtotta a közéletből, de most a kormány a történelemoktatás átértékelése révén is szeretné elérni, hogy a kisebbséget is áthassák a hazafias érzelmek. „Ahhoz előbb ennek a vitának a muszlim közösségen belül is el kell indulnia – írja az Economist. – Máskülönben az intézkedések csak fokozzák a szembenállást.”