Az amerikai hadsereg tavaly naponta látta el propagandacikkekkel az iraki lapokat, és fizetett azért, hogy az újságok sajátjukként közöljék az írásokat. Egy ifjú gyakornok élménybeszámolója.

Ugyanebben a szellemben nagyszabású rádió- és televíziókampány is indult, de aki minderről beszámol, még az akció szárba szökkenése előtt távozott Irakból: megelégelte, és különben is letelt a nyári gyakorlata.

„A Bagdadi Médiaközpontban az amerikai külügyminisztérium emberei szakmai etikára oktatták az iraki újságírókat. Mi pedig ugyanezeket az embereket pénzért az amerikai hadsereg szolgálatába állítottuk” – foglalja össze 2005-ös bagdadi nyári szakmai gyakorlatának lényegét Willem Marx, aki végzős oxfordi diákként jelentkezett nyári munkára a Lincoln Group PR- és kommunikációs cégnél, a Pentagon alvállalkozójánál. Mivel újságírónak készült, mi sem látszott vonzóbbnak, mint hogy huszonkét évesen komoly szerkesztői munkát végezzen a háború sújtotta Irakban. Kicsit eltöprengett ugyan, amikor gondosan archiválták a fogairól készített – összeégett holttestek azonosításához szinte nélkülözhetetlen – röntgenfelvételt, de igazán csak az szegte kedvét, ami Bagdadban várt rá.

Szaddam egyik egykori palotájában működött az amerikai szerkesztőség, amelynek az volt a dolga, hogy iraki újságírók bőrébe képzelje magát, és a nemzetközi haderő mellett, valamint a lázadók ellen agitáljon. A hadsereg ötmillió dollárt fizetett évente a Lincoln Groupnak azért, hogy ezeket az írásokat iraki lapoknál elhelyezze.  Szerzőnknek az volt a dolga két hónapon át, hogy a napi öt-hat cikk közül kiválogassa azt az egy-kettőt, amelyet megjelenésre érdemesnek tart, továbbá kijelölje a lapot, amely az írást közölni fogja. Pénzért.

Még ennél is nagyobb üzletnek ígérkezett az utcai harcok színhelyére tévéstábokat telepíteni, csakhogy erre nem akadt iraki jelentkező. Ezért úgy döntöttek, egy amerikai támaszpontról lőnek át felvételeket Bagdadba, s azokat veszik majd át a helyi tévé- és rádióállomások. Pénzért.

Propaganda-klipeket is gyártottak és helyeztek el tévéműsorokban, összesen tizenkétezer dollárért darabját, s a hadseregtől több mint egymilliót kasszíroztak érte.

Miközben Willem Marx ezeken az új projekteken dolgozott, a jól bejáratott sajtóakció iraki munkatársai a kenőpénz egyre nagyobb hányadát sikkasztották el. A fiatalember szabályos  kihallgatást rendezett, és a maga keltette rémülettől megjött az esze. „Ha így folytatom, sose lesz belőlem újságíró” – gondolta, és közben szerencséjére letelt a két hónap.

Hazatérve megírta tényfeltáró cikkét. Így mégiscsak hasznára vált a bagdadi propaganda-gyakorlat.