Claudio Magris, a neves olasz író elítéli azokat, akik politikai véleményük elfogadtatásához Isten tekintélyét hívják segítségül. A teokon irányzattal folytatott vitájában Magris Jézust idézi: nem elég az üdvösséghez lépten-nyomon az Úr nevét emlegetni.

„Azok a papok akik a szeptember 11-i vérengzésben Isten büntetését látták Amerika vétkeiért, illetve akik két éve Isten győzelmét vélték felfedezni George W. Bush választási sikerében, sokkal istenkáromlóbbak a kocsmában részegen káromkodónál, és sokkal távolabb állnak nála a keresztény hagyománytól.” – írja Claudio Magris, akit nálunk Duna című művéről ismer a közönség. A nemzetközi hírű olasz író a nagy milánói napilap, a Corriere della Sera hasábjain az amerikai teokon irányzattal száll vitába, de szemlátomást szeretné, ha a katolikus egyház ókonzervatívjai is értenének belőle.

A teokon kifejezés azokat az amerikai konzervatívokat jelöli, akik a konzervatív politikát elválaszthatatlannak tartják a vallástól. „A neokonzervatívok szerint Amerikát egy absztrakt elvre alapozták – a Függetlenségi Nyilatkozatban szereplő emberi jogok fogalmára, és nem a vallásra. A teokonok szerint viszont Amerikát a kereszténység elvei szerint hozták létre” – írta Jacob Helibrunn tíz éve a New Republic progresszív liberális lapban.

A teokonok Amerika keresztény hagyományához szeretnének visszatérni. A kereszténykonzervatív irányzat legismertebb figurája Pat Buchanan kétszeres republikánus elnökjelölt.

Magris szerint a teológiai megújulást ellenzők jogosulatlanul használják a tradicionalista címet. „Aki úgy tradicionalista, hogy elveti a II. Vatikáni Zsinat újításait, az nem tiszteli a hagyományt, hiszen annak a Zsinat is része”. Aki csak a múltba tekint, katolicizmusától (vagyis egyetemességétől) fosztja meg az egyházat, és afféle holt ereklyévé nyilvánítja. Mintha az egyház első évszázadai óta semmi sem történt volna. Pedig az egyház hagyományához hozzátartozik a szüntelen alkotóképesség és a jövő előtti nyitottság. Csak így válaszolhat az ember minduntalan változó helyzetéből következő követelményekre.

Ráadásul a teokonok a politika mezején is érvényesíteni akarják rosszul értelmezett tradicionalizmusukat. Mint mindenki másnak, nekik is joguk van hozzá, hogy vallási felfogásukból politikai cselekvést származtassanak.

De senkinek sincs joga Istent a maga oldalán csatába küldeni – hívja fel a figyelmet Magris. Jézus így fogalmazott: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába”.