A mosóport, a müzlit az autókat szép nőkkel és jóképű férfiakkal reklámozzák. És mi a helyzet a politikával? A választásokon nincs szerepe a jelöltek küllemének?

„Kutatások igazolták, hogy a vonzó külső előnyös a munkaerőpiacon. Megkönnyíti az elhelyezkedést, és gyakran magasabb fizetést is eredményez. Egyre több tanulmány foglalkozik annak vizsgálatával, hogy vajon a politikában is előnyt jelent-e a szépség. Esélyesebbek a választáson a vonzó külsejű politikusok?” – teszi fel a kérdést egy nemrég közreadott tanulmányban két svéd és egy finn tudós, Niclas Berggren, Henrik Jordahl és Panu Poutvaara.

A szerzők azt vizsgálták, milyen szerepet játszik a szépség a politikában. Csaknem háromezer külföldinek mutatták meg a két és fél évvel ezelőtti finn választáson indult közel 2 000 politikus képét. Arra kérték őket, hogy a jelöltek fényképei alapján osztályozzák a politikusokat öt szempont – szépség, hozzáértés, rokonszenv, szavahihetőség és intelligencia szerint. Aztán a választási kampány plakátjait mutatták meg, a válaszadóknak ezekből kellett eldönteniük, kire szavaznának.

„Felmérésünkben arra a következtetésre jutottunk, hogy a szépség nagyobb szerepet játszik a választások megnyerésében, mint a hozzáértés, a rokonszenv, az intelligencia és a szavahihetőség” – összegezték a tanulságokat a szerzők.

Néhány nappal az amerikai időközi választások előtt egy másik hasonló kutatás eredményei is napvilágot láttak. Daniel J. Benjamin és Jesse M. Shapiro közgazdászok az elmúlt évek amerikai kormányzói választásainak televíziós vitáin készült felvételekből összeállított rövid videoklipeket közel háromszáz egyetemistának vetítették le, akik sem az egyes jelölteteket, sem a választás eredményét nem ismerték. A diákoknak azt kellett megtippelniük, melyik jelölt nyerte a választást. 

A mindössze tíz másodperces, ráadásul hang nélkül lejátszott videoklipek alapján a diákok nagyobb arányban találták el, hogy melyik jelölt nyerte a választásokat, mint a választási előrejelzéseket készítő politológusok és közgazdászok.

Amikor a filmek lejátszásakor nem vették le a hangot, a diákok többsége könnyedén azonosította, hogy melyik jelölt melyik pártot képviseli. Ekkor viszont már kevesebben találták el, hogy melyikük nyerte a választást.