A „népi demokrácia" idejéből tudjuk, hogy a jelzős demokrácia gyanús. Putyin rendszerét szokás tekintélyuralminak minősíteni, vagy Szovjetunió lightnak titulálni. Pedig demokrácia az, csak kicsit sárga és kicsit savanyú. Az oroszországi elit ideológusai szuverén demokráciának nevezik.

„Az Oroszországról szóló nyugati elemzésekben Putyin tekintélyelvű rendszere valahogy úgy viszonyul Jelcin tökéletlen demokráciájához, mint a zsarnokság a demokráciához. Pedig mindkét rezsim a felülről irányított demokrácia rokon vonásokat és különbözőségeket egyaránt mutató válfaja” – írja Ivan Krasztev politológus az Open Democracy webmagazinban. Irányított demokrácián az olyan rendszert érti, amely képes újratermelni a politikai elit hatalmát, és amely a demokratikus intézményeket a politikai hatalom monopóliumának fenntartása érdekében használja.

Szuverenitás címmel most jelent meg egy válogatás Putyin elnök beszédeiből, interjúiból, valamint munkatársainak nyilatkozataiból és írásaiból, mégpedig azzal a céllal, hogy kibontsa a híres-nevezetes szuverén demokrácia fogalmát. Ivan Krasztev a kötet kapcsán veti össze a jelcini és a putyini felülről irányított demokrácia hasonlóságait és különbségeit.

A Jelcin-rezsim első pillantásra akár igazi demokráciának is tűnhetett. Voltak pártok, választásokat tartottak, és működött a sajtó. „De a választások nem a hatalomváltás lehetőségét teremtették meg, hanem csak a regnáló rezsim legitimitását szolgálták.” Az állam gyenge volt, s az új elit ennek minden előnyét alaposan kiélvezte, ugyanakkor a végtelenségig elhanyagolta az országot. Jelcin irányított demokráciája a szétesés és a nyomor ellenére is el tudta érni, hogy legalább véres forradalom ne törjön ki, ugyanakkor teret engedett a „bűnözők forradalmának”, az állami vagyont pedig átjátszotta az oligarchák tulajdonába.

„A fent lévők nem zsákmányolják ki, nem is nyomják el az alul lévőket. Még csak nem is kormányozzák őket; egyszerűen nem vesznek róluk tudomást” – írta a jelcini időkről Stephen Holmes neves amerikai jogászprofesszor. Az állam még adókat sem igen szedett, így nem is volt mit számon kérni rajta.

„Az irányított demokrácia rezsimjének legitimitása nyugatról származott. Ezért cserébe az orosz elitnek el kell kellett tűrnie a nyugati kritikákat.”

Vlagyimir Putyin látványosan szakított a jelcini örökség némely elemével. Államosította az energiaszektort, teljes ellenőrzés alá vonta a médiát és a civil szervezeteket, továbbá a partvonalra szorította a jelcini korszak nagy oligarcháit. Ezen kívül nacionalista ifjúsági mozgalmat indított.

Putyin szuverén demokráciájának két fő ellenfele van. A nyugati liberális demokrácia, és a populista demokrácia. E két erő talált egymásra az ukrán narancsos forradalom idején: a nyugati nyomás és a népakarat együttes erővel összeroppantotta Leonyid Kucsma rendszerét. A putyini szuverén demokrácia elméletét az ukrán és egyéb színes forradalmak hatására dolgozták ki Moszkvában.

Ma a Kreml szótárában a szuverenitás katonai erőt jelent, továbbá gazdasági függetlenséget és kulturális identitást. Putyin rezsimjének legitimitása nem nyugatról származik. A fő különbség a jelcini irányított demokráciához képest az, hogy a nyugati normákat Putyinék már formálisan sem ismerik el. „Putyin kritikusai szemében a szuverén demokrácia elmélete csak propagandacélokat szolgál. Elsősorban a nyugati kritikáktól akarja megvédeni a rezsimet.”

A felülről irányított demokrácia nem csak Oroszországban divatos. Hashim Abro, a Pakistan Observer munkatársa hazájának helyzetét jellemzi ugyanazzal a Holmestól vett idézettel, amely Krasztevnél Jelcin Oroszországának jellemzésére szolgált. Abro elismeri, hogy a kormánynak valahol a teljes zűrzavar és a totalitarizmus között kell megtalálnia a helyes utat, de úgy látja, hogy eddig nem sikerült. Az elit gátlástalanul tömi zsebeit, a korrupció mindent eláraszt, a nép pedig mérhetetlen nyomorban él. Az iszlamista mozgalmak elriasztják a külföldi befektetőket, s emiatt a gazdasági növekedés egyre várat magára.

Minden további nélkül hasonló felülről irányított demokráciának tekinthetők a volt ázsiai szovjet köztáraságok, de még Hugo Chávez venezuelai elnök rendszere is.

Ki tudja, hová vezet a mai zűrzavar – írja az elemző –, de az biztos, hogy a türelem fogytán. Csak nem egy Putyin hiányzik Pakisztánnak?

Még hogy Pakisztánnak? Eljöhet az idő, amikor majd Európa is valami Putyin-féle szuverén demokráciára áhítozik – véli Krasztev, aki nem tartja lehetetlennek, hogy a jóléti állam válsága, és a globalizáció problémái vonzóvá teszik a szuverén demokrácia modelljét. Bár persze elsősorban nem a nép, hanem az elitek körében.