A 2001 szeptemberi terrortámadások óta sokan attól tartanak, hogy a negyedik világháborút a különböző kultúrák és vallások vívják majd. És mi a helyzet azokkal a nemzetállamokkal, amelyek korábban veszélyt jelentettek a biztonságra?

„A 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta sokan gondolják, hogy a vallási fundamentalisták jelentik a legnagyobb veszélyt a világra. A geopolitikusok szótárnyi kifejezést gyártottak a jelenség leírására – transzkontinentális dzsihád, öngyilkos merénylők stratégiája, aszimmetrikus háború, és a többi. És mi a helyzet közben a nemzetállamokkal, amelyek korábban veszélyt jelentettek a biztonságra? Semmi különös. Kim Dzsong Il ármánykodása arra figyelmeztet, hogy az új veszélyek, mint például az iszlám szélsőségesek, nem szüntetik meg a régi fenyegetéseket” – olvastuk a New York Timesban Peter Maas dél-koreai tudósító elemzésében.

A Koreai-félsziget térsége a nemzetek közötti békés és kevésbé békés rivalizálás és nacionalizmus melegágya. A japán gyarmatból a második világháború után létrejött két Korea viszonya kezdettől fogva nagyon rossz. Miközben északon és délen egyaránt a másik Korea támadásától tartanak, „mindkét fél be akarja bizonyítani, hogy ő a japán megszállás előtti Korea igazi örököse”.

„De az Észak- és Dél-Koreát szembeállító nemzeti büszkeség egyúttal össze is köti a két országot” – véli Maas. A határ egyik oldalán sem bocsátották meg Japánnak a megszállást. Japán hivatalosan a mai napig nem kért bocsánatot a második világháborúban elkövetett kegyetlenségekért, többek között a katonák által elhurcolt és szexuális rabszolgaként tartott több százezer nő szenvedéseiért. Észak-Koreában nyíltan és durván uszítanak Japán ellen. A Japánnal gazdasági téren együttműködő Délen burkoltabban, de él a japánellenesség. Sőt, a két Koreán kívül Kína viszonya sem felhőtlen a szigetországgal.

„A történelmet nem a bujkáló terroristák, hanem a rivalizáló és ellenséges viszonyban álló nemzetek írják. Eddig is így volt, és 2001. szeptember 11. után sincs másként. Putyin olajbevételektől megittasult Oroszországa egyre agresszívebb külpolitikát folytat. Kína nem csak politikai hatalmat akar, hanem a gazdasági növekedéshez szüksége van természeti erőforrásokra is. Irán pedig atomfegyvereket akar, hogy Perzsia ősi tekintélyét és befolyását visszaállíthassa.”

Miközben az iszlám terrorizmusra összpontosítunk – figyelmeztet Maas –, néha nem ártana elővenni a hagyományos, nemzetek közötti viszályok klasszikusait, Kennant, Clausewitzot és Thuküdidészt.