A Perlentaucher újabban angol változatban is megjelenik. A valóban európai nyilvánosság kialakulásához kívánnak hozzájárulni. A Frankfurter csak gúnyolódik a vállalkozáson. De miért?

A Thierry Chervel és Anja Seeliger által alapított, öt éve megjelenő Perlentaucher (gyöngyhalász) egész metazin-családdá fejlődött.

A Heute in den Feuilletons a vezető német lapok tárca- és véleményrovatának legérdekesebb cikkeit ismerteti minden nap. A Teletaucher-en (képernyőhalász) a tv-csatornák kulturális műsoraihoz vezető linkeket helyeznek el. A Bücherschau des Tages (a nap könyvszemléje) cím magáért beszél. A Medienticker ("médiahírügynökség"-nek lehetne fordítani) a médiavilág híreit gyűjti össze az újságokból, szakmai honlapokról és blogokról.

A keddenként megjelenő Magazinrundschau a világ kulturális és politikai hetilapjaiból és folyóirataiból válogat. Magyar gyöngyhalászt is foglalkoztatnak, aki főként az Élet és Irodalom cikkeiből merít.

A hivatkozott angol, francia, spanyol, olasz cikkeket, nem is szólva a portugál, lengyel, magyar nyelvű szövegekről, Németországban sem tudja mindenki olvasni. Ebben a rovatban terjedelmesebbek az ismertetések, mint a Heute in den Feuilletons-ban.

A március elsején indult angol nyelvű változat címe: Sign and Sight, pontosabban "signandsight". A címhez a főszerkesztő, John Lambert hosszas magyarázatot fűz. Mi tagadás, szükség van rá. Az alcím viszont világos: "Művészet, esszék, gondolatok Németországból a perlentaucher.de közvetítésével".

"A német újságok tárcarovatai - írja Chervel a Sign and Sight-ot útjára bocsátó "Kiáltvány"-ában - a legjobbak az egész világon. Olyan ország kultúrájáról adnak képet, ahol minden közepes nagyságú városnak elsőrangú operaháza és múzeuma van. A rovatok eleven politikai viták fórumai. Minthogy azonban a német nyelv népszerűsége az ógörögével vetekszik, a legtöbb külföldi olvasó nem is tudja, mit veszít."

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztőségi cikke csak gúnyolódni tud a vállalkozáson. Ki a fene fog Franciaországban német cikkeket olvasni? Miféle európai nyilvánosságról beszélünk? - kérdezi a FAZ.

Azzal vádolják a Perlentaucher szerkesztőit, hogy az egész vállalkozás csak pályázati pénzek lenyúlására szolgál. "Eurotaucher" (euróhalász) - ez a cikk címe. Holott a Kulturstiftung des Bundes (Szövetségi Kulturális Alapítvány) támogatását arra használja a Sign and Sight, hogy angol fordításban közölje a legjobb német cikkeket. Ehhez pedig meg kell venni a szerzői jogokat és fizetni kell a fordítóknak.

Miért ilyen rosszindulatú a FAZ? Nem nehéz kitalálni.

A Perlentaucher gyakran ostorozza a Frankfurter szűkkeblű és szűklátókörű online politikáját. Chervel manifesztumában is szóvá teszi, hogy a FAZ honlapján alig van ingyenes tartalom. Ami a Perlentaucher-t nem tántorítja el. Fáradhatatlanul ismertetik és kommentálják a FAZ tárcarovatát, sajnálatukra hypertext hivatkozások nélkül.