A professzorok az újraelosztás haszonélvezői. Nem csoda hát, ha támogatják az állami szerepvállalást. Az amerikai libertárius intézet munkatársa szerint a szabad, vagyis állami támogatás nélküli oktatási rendszerben sokkal kevesebb tanár és hallgató lenne.
„Az értelmiség, és különösképp az egyetemi elit általában támogatja a szocialista törekvéseket, és az állami beavatkozás híve. Az ötvenes években a professzorok politikai és szociális nézetei összhangban voltak az átlagember meggyőződésével. Manapság, ahogy a vicc mondja, miután a központi tervezés befuccsolt Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban, a marxisták egyetlen menedéke a Harvard politológia tanszéke. Hogyan váltak az amerikai egyetemek a szocialista kultúra és politika fellegvárává?” – teszi fel a kérdést Peter G. Klein közgazdászprofesszor a libertárius Ludwig von Mises Institute portálján.
Klein a Carnegie Foundation egy 1989-es felmérését idézi, amely kimutatta, hogy az amerikai bölcsészkari egyetemi oktatók 70 százaléka inkább liberális, míg konzervatívnak mindössze 20 százalék vallotta magát. A liberális itt amerikai értelemben értendő, vagyis nem kisállam pártit jelent, hanem az állami újraelosztás növelését támogató baloldali szociálliberálist, akit a kisállam párti libertáriusok előszeretettel bélyegeznek szimplán szocialistának.
Hasonló eredményre jutott két közgazdász, Christopher Cardiff és Daniel Klein, akik tavaly tizenegy kaliforniai egyetemen készítettek felmérést. A baloldali liberális, demokrata párti professzorok szinte minden tanszéken többségben voltak a republikánus érzelműekkel szemben. Legnagyobb különbség a bölcsészkarokon mutatkozott, a legkisebb a menedzserképzőkben.
Hogy a szociológusok között 44:1 a baloldali és jobboldali tanárok aránya, alighanem közel áll a papírformához. Annál meglepőbb viszont, hogy még a közgazdászok kétharmada is inkább baloldalinak mondja magát. És ez nem is tévedés, mert – mint egy harmadik tanulmányból kiderül – a közgazdászok többsége egyetért a fontosabb baloldali társadalmi törekvésekkel: a fegyvertartás korlátozásával, az újraelosztás növelésével, az iskolák állami támogatásával és a diszkrimináció ellenes törvényekkel.
„Mi magyarázza, hogy a professzorok többsége – és általában az értelmiség is – előnyben részesíti a balliberális politikát, és az állami beavatkozás növelését?” – kérdezi Klein. A választ a Nobel-díjas libertárius közgazdász, Friedrich Hayek 1949-es Az értelmiség és a szocializmus című tanulmányában találja meg. „Hayek úgy érvel, hogy a piacot előnyben részesítő, kivételesen értelmes emberek az egyetemen kívül, az üzleti életben helyezkednek el. Az értelmes, de a piaccal szemben bizonytalan szakemberek inkább választanak egyetemi karriert. Ezért vannak túlsúlyban az egyetemeken a szociálliberális professzorok. Ez azt is eredményezi, hogy az elefántcsonttoronyban élő egyetemi oktatók nem sokat tudnak arról, miként működnek a piacok.”
A baloldali túlsúlyt erősíti – folytatja Klein –, hogy a második világháború óta az egyetemek egyre inkább állami támogatásból élnek. „A professzorok az állami újraelosztás haszonélvezői. Nem csoda hát, ha támogatják az állami szerepvállalást. A közgazdászprofesszorok gyakran még tanácsadóként is részt vesznek a jóléti állam megerősítésében, és ezzel az újraelosztás növelésében.”
„Akkor tudjuk igazán felbecsülni, hogy a jelenlegi oktatási rendszer mennyire az állami támogatásra épül, ha meggondoljuk, milyen lenne az egyetem egy teljesen szabad államban – folytatja Klein. – Egy szabad társadalomban sokkal kevesebb egyetemi oktató lenne. A közéletben is kisebb szerepet kapnának, mint ma. A többségük tanítással, és nem kutatással foglalkozna. Minden bizonnyal diák is sokkal kevesebb lenne. Hagyományos egyetemekre kevesen járnának, a fiatalok inkább a szakképzést nyújtó felsőoktatási intézményeket részesítenék előnyben, ahol gyakorlati téren jobban hasznosítható tudást szereznének.”