Amerikában a tudósok véleménye még mindig megoszlik abban a kérdésben, hogy szűkül-e feketék és fehérek között az IQ-szakadék. A szakértők még a tényadatokban sem tudnak megegyezni, nemhogy a következtetésekben és a követendő politikában.

„James Flynn és Charles Murray egyaránt úgy látják, hogy a feketék továbbra is rosszabbul teljesítenek az IQ-teszteken, mint a fehérek. De vajon miért nem értenek egyet abban, hogy szűkül-e az olló, vagy sem?” – teszi fel a kérdést Ronald Bailey, a libertárius Reason magazin tudományos rovatának munkatársa az American Enterprise Institute konzervatív kutatóközpont által nemrégiben rendezett konferencia kapcsán.

Murray és Flynn más-más tendenciáról számolt be a konferencián. Murraynél csak 1975-ig csökkent a feketék hátránya, azóta 15 százalékponton stagnál. Flynnél viszont az elmúlt harminc évben további öt ponttal csökkent.

Bailey szerint a két szakember azért olvas ki más-más tendenciát ugyanazokból az adatsorokból, mert Flynn az összes fekete tesztkitöltő adatait veti egybe a fehérekéivel, Murray ellenben csak a tizennyolc évesekéit hasonlítja össze.

Tényleg csak módszertani különbségről lenne szó?

James Flynn fedezte fel húsz évvel ezelőtt, hogy az emberek egyre jobban szerepelnek az IQ-teszteken. Az átlag természetesen nem változik, mert a kérdéseket rendszeres időközönként úgy igazítják, hogy a válaszok áltagosan száz pontot érjenek, és Flynn azt mutatta ki, hogy a mai amerikaiak az ötvenes évek tesztjein 115 pontot érnének el. Kutatásai során arra a felismerésre jutott, hogy a feketék és a fehérek IQ-tesztjei között egyre szűkül a szakadék. Flynn baloldalinak vallja magát, és társadalmi okokkal magyarázza a feketék teszthátrányát. – Az IQ-szakadék betemetése, és az esélyegyenlőség érdekében szeretne a feketék lakta körzetekben több könyvklubot látni, továbbá napközi otthonokat, ahol vonzó programokkal várják a fekete és a fehér gyermekeket.

Charles Murray viszont már tizenkét évvel ezelőtt, Richard Herrnsteinnel írt könyvében, a Normáleloszlásban (The Bell Curve) előállt azzal a véleményével, hogy az intelligenciahányadosok közötti különbségnek genetika okai is vannak, és hogy az intelligencia öröklődik. Ezért azt javasolták, hogy csökkentsék az állami szociális programokat. A szociális támogatások ugyanis főleg a szegényeket segítik, márpedig az ő intelligenciaszintjük Herrnstein és Murray szerint általában alacsonyabb. A támogatások – érveltek a szerzők – „nem a megfelelő nőket ösztönzik gyerekvállalásra”.

A könyv óriási felzúdulást váltott ki. Sokan „tudományos rasszizmussal” vádolták a szerzőket. A kritikusok nem mulasztottak el rámutatni, hogy a kutatást a Pioneer Fund támogatta. A harmincas évek végén alapított szervezet az eugenika egyik amerikai élharcosának számított. A szervezet annak idején azt javasolta, hogy a feketéket deportálják Afrikába. Az egyik alapító a korabeli náci Németország sterilizációs gyakorlatát „izgalmas kísérletnek” nevezte.

„Bármelyiküknek van is igaza, és bármi is a magyarázata a fehérek és a feketék intelligenciahányadosa közötti különbségnek – vonja meg a mérleget Bailey –, abban egyetérthetünk, hogy mindenkit egyénnek, nem pedig valamilyen csoport képviselőjének kell tekintenünk.”

Nemes gondolat. Már csak az a kérdés, hogy a szociális programok csökkentése, vagy növelése segít-e az egyének némelyikén és összességén.