Kelet-Európában sokan csodaszernek tekintik az egykulcsos adót. Csakhogy ez az adónem akkor lehet hatékony, ha magas a kulcs. Így viszont a középosztálynak már nem fűlik hozzá a foga.
„Felcserélődtek a szerepek. Az EU segített abban, hogy a közép-európai államokban megerősödjön a demokrácia és a szabadpiac. Most viszont Közép-Európa akar leckét adni korábbi tanárának” – olvassuk Robert Anderson, a Financial Times prágai tudósítójának cikkét a Transitions Online-ban.
A szabad versenyes kapitalizmus hívei keleten ma sokkal hangosabbak, mint nyugaton. „Jó néhány európai országban egykulcsos adórendszert vezettek be az elmúlt években. A sort Észtország nyitotta meg 1991-ben, a többieket jóval megelőzve. Azóta Lettország, Litvánia, Oroszország, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia, Grúzia és Románia is átállt az egykulcsos rendszerre. Másutt most vizsgálják hasonló reformok lehetőségét” – adta hírül a Metazin tavaly februárban.
Az egykulcsos adórendszer hívei mindenhol ugyanazokkal az érvekkel állnak elő. Az egykulcsos rendszertől a gazdaság élénkülését várják, és azt, hogy a mindenféle kedvezményekkel agyonbonyolított, és ezért könnyen kijátszható szabályok egyszerűsítésével olcsóbb lesz az adóbevallások elkészítése, és az adóellenőrzés. Az utóbbi sem mellékes szempont. Az Egyesült Államokban például az adószabályok összterjedelme tizenöt Bibliát tesz ki, és az összes adóbevétel 10-20 százalékát fordítják az adóhatóság fenntartására. Az egykulcsos adó hívei ráadásul feltételezik, hogy az adórendszer egyszerűsítése után sem csökkennek az állam bevételei.
A kelet-európai országokban mára alábbhagyott a kezdeti lelkesedés. Az előző csehországi és lengyelországi választások után az egykulcsos adó bevezetését szorgalmazó pártoknak nem sikerült kormányt alakítaniuk. Szlovákiában leváltották a progresszív adórendszert eltörlő kormányt. Az új kormánypártok választási kampányukban azt ígérték, hogy visszatérnek a többkulcsos megoldáshoz.
„Az egykulcsos adóval kapcsolatban nem csak a nép, hanem a közgazdászok is kételyeiknek adtak hangot – írja Anderson. – Egyre többen ismerik fel, hogy az egykulcsos adó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.”
Az IMF szeptemberi jelentése szerint nem igaz, hogy az egykulcsos adó bevezetésével nőnek a költségvetés bevételei. Csak ott nem csökkent az adóbevétel, ahol magas, jóval 20 százalék feletti kulcsot választottak.
A gazdasági csoda is elmaradt: attól, hogy alacsonyabb lett az adó, az emberek többsége még nem dolgozott többet. Ráadásul a bérből és fizetésből élők még ha akarnának, sem tudnának többet dolgozni pusztán azért, mert egykulcsos adórendszert vezetnek be. Sőt – hívják fel rá a figyelmet az IMF szakemberei –, még az is előfordulhat, hogy a kisebb adók nem több munkára sarkallják az embert, hanem épp ellenkezőleg: ha valaki elégedett jelenlegi életszínvonalával, akkor kevesebb munkával is biztosítani tudja azt.
„Ezért nem valószínű, hogy Nyugat-Európát is meghódítja az egykulcsos adó mantrája. Sőt, inkább a kelet-európai államok kényszerülnek rá, hogy visszatérjenek a progresszív adóhoz – jósolja Anderson. – Az egykulcsos adó csak akkor népszerű, ha alacsony kulcsot vezetnek be. Csakhogy Kelet-Európa országaiban az állami kiadások aránya még mindig igen magas. Ha ezt finanszírozni akarják, és közben az euró mielőbbi bevezetése érdekében csökkenteni kívánják a költségvetési hiányt, olyan magas adókulcsot kell bevezetniük, amit a középosztály nem fogad el. Az egykulcsos adó ígérete politikai öngyilkosság.”