Mohamed Yunus, a szegényeknek nyújtott olcsó hitelek atyja kapta az idei Nobel-békedíjat. De elmélete, miszerint nem helyes profitálni a kölcsönökből, tönkreteheti a mikrohitelezést, amit pedig szolgálni kíván.

„Yunus mikrohitel-hálózata, a Grameen, harminc év után is csak civil szervezetek adományainak, és az alapító hihetetlen karizmájának köszönhetően képes felszínen maradni. Részben talán azért, mert Yunus elvből irtózik a gondolattól, hogy valaki hasznot húzzon a szegényekből” – írja Andrew Curry publicista a New Republicban.

A mikrohitelezés harminckét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Yunus huszonhét dollárnyi kölcsönt adott néhány falusi bútorkészítőnek. Ma a Grameen Bank több millió bangladesi szegény számára teszi hozzáférhetővé a hitelt, és ezzel sokszor életeket ment.

Nobel-díja azt bizonyítja, hogy a mikrohitelt a mai világ a szegénységből való kilábalás legígéretesebb eszközének tekinti. De ha a világ Yunus szemléletét követi, akkor biztos kudarcra ítéli ezt az ígéretes mozgalmat.

Amikor megtudta, hogy övé lett a Nobel-díj, Yunus így nyilatkozott: „Persze, hogy jól lehet keresni a szegényeknek nyújtott hiteleken. Így tesznek a hitelcápák. Éppen elég vállalkozás működik a haszonért. Én jobban szeretném, ha a gazdagok szociális vállalkozásokat létesítenének.”

Curry szerint viszont Yunus szemléletével baj van. Azt ő is Yunus érdemeként ismeri el, hogy eloszlatott egy tévhitet: hogy tudniillik a kishitelfelvevők rossz törlesztők. A Grameen Bank ugyanis csaknem 99%-os törlesztési rátával büszkélkedhet, ami a nagyoknál is szép arány.

És mégis, a nagy bankok a legutóbbi időkig vonakodtak a mikrohitelek folyósításától, mert a pár dolláros hitelek elbírálása rengeteg munkával jár, hiszen a hitelfelvevő személyiségére, és családi viszonyaira is ki kell terjednie a vizsgálatnak. Valóságos szociológiai felmérésre van szükség, a hagyományos könyvvizsgálói módszer nem elég. Az a néhány bank, amely mégis belevág a mikrohitelezésbe, kénytelen a nagy költségek miatt magas kamatokat szedni.

Indiában a Grameen 10 és 20 százalék közötti kamatot számol fel, jóval kevesebbet, mint a 30 százalékot kérő kereskedelmi bankok. Egy falusi öngyilkossági hullám után a kormány kilátásba helyezte, hogy tízszázalékos kamatplafont rendel el. Ezzel ki is iktatta volna a piacról a mikrohitelezők többségét.

Curry arra hívja fel a figyelmet, hogy a profit reményében mikrohiteleket nyújtó bankok is segíthetnek a szegénység letörésében. Michael Chu, a Harvard Business School tanára kimutatta, hogy Latin-Amerikában 22 és 88 százalék között mozognak a kamatlábak. Mexikóban a legmagasabbak, és Bolíviában a legalacsonyabbak. Bolíviában egyre többen nyújtanak mikrohitelt, verseny van a hitelfelvevőkért, és ez leszorította a kamatlábat. És miért versengenek a hitelnyújtók? Természetesen a profitért.

A legszegényebbek – véli Curry, mindig segélyre szorulnak majd. Yunus bankja is részben segélyt nyújt, amikor adományokból tartja alacsonyan a kamatlábat. Több millió szegény emberen segített, és egyben a mikrohitelezés fogalmát is divatossá tette. Megérdemelte a Nobel-békedíjat. De a mikrohitelek sikeréhez ez nem elég. Ahhoz a profit fogalmával is meg kell barátkozni.