Családalapítás dolgában már nem hátrány, ha egy nőnek magas képzettsége van. A férfiak újabban nem a képzetlen nőkben látják az ideális házastársat. Legalábbis Amerikában.

„A doktori végzettséget szerző nőknek még a nyolcvanas években is kisebb esélyük volt rá, hogy férjet találjanak, mint a csupán érettségizetteknek. De azóta magas képzettségük miatt egyre kevésbé kell pártában bűnhődniük a nőknek, sőt, 2000-re el is tűnt a hátrányuk. Ma a diplomás nőknek nagyobb esélyük van a házasságkötésre, mint az alacsonyabb iskolázottsággal, és kisebb várható keresettel rendelkezőknek” – olvassuk a Washington Postban Stephanie Coontz történésznek, a családügyek szakértőjének Christine B. Whelan Miért vesznek el az okos férfiak okos nőket című könyvéről írt recenziójában.

A Metazin nemrégiben arról számolt be, hogy Németországban a fiatal diplomás nők egyre nagyobb hányada választja a szakmai karrier helyett a gyerekszülést. Egy évvel ezelőtt pedig arról írtunk, hogy Amerikában is egyre több végzős diáklány pályázik főállású anyaságra , ígéretes állás helyett.

Régebben azonban hiába mondtak volna le karrierjükről, maga az egyetemi végzettség volt akadálya a családalapításnak. A tipikus férfi nem képzett asszonyra vágyott. Száz éven át az a mondás járta, hogy a női érvényesülésnek egyedüllét az ára. A huszadik század első két harmadában egyre több nő jutott felsőfokú képzettséghez és vezető álláshoz, de családalapítási nehézségekkel kellett fizetniük érte.

A hatvanas évek óta született nők korcsoportjában azonban forradalmi fordulat állt be. Ma a magasan képzett nők ugyanolyan gyakran szülnek gyermeket, mint az átlag, és sokkal gyakrabban hoznak világra gyermeket házasságban. Egyúttal a gazdasági értelemben sikeres nők körében nő a leggyorsabban azoknak az aránya, akik mindenképpen gyereket akarnak szülni, akár férjhez mennek, akár nem.

Whelan több mint 1600, 23 és 40 év közötti nővel készített felmérést. A megkérdezettek fele állítja, hogy a karrier megnehezíti a családalapítást. Whelan igyekszik megnyugtatni őket, mondván, hogy ez a régi trend ma már nem él.

További megnyugtató adat a karriert építő nők számára, hogy ha 30, sőt 40 éves korukig szinglik maradnak, akkor is igen jó eséllyel találhatnak még férjet maguknak, és a korábbi évtizedek adataival ellentétben ma a teljes munkaidőben végzett főfoglalkozású munka nem növeli, hanem csökkenti a válás kockázatát.

„A könyv éppen csak a címben szereplő kérdésre nem ad magyarázatot – véli Coontz. Arra ugyanis, hogy miért választanak az okos férfiak ma már okos nőket feleségül.”