Az állatjogvédő mozgalom egyik oszlopos tagja egy interjúban elismerte, hogy bizonyos körülmények között elfogadhatók az állatkísérletek. Akkor, ha visszafordíthatatlan agykárosodást szenvedett embereken is elvégeznék őket.
„Peter Singer 1975-ben megjelent Az állatok felszabadítása című könyvét sokan az állati jogok Bibliájának tartják – olvassuk Scott Jaschik cikkét az Inside Higher Education magazinban. Az emberek többsége még nem is hallott a vegetáriánusokról, amikor Singer már kifejtette, hogy az állatokat is megilletik bizonyos alapjogok, és nem lehet őket az emberek érdekében feláldozni.”
Peter Singer ausztrál filozófus szakterülete a bioetika. Az állati jogokról írt könyvében amellett érvelt, hogy a gerinces állatok képesek a gyönyört és a fájdalmat érzékelni, ezért őket is megilleti az emberi jogokhoz hasonló védelem. Sok állatvédő az ő munkáját tekinti az állati jogok meglapozásának.
Nem meglepő, hogy nagy felhördülést váltott ki, amikor Singer elismerte: bizonyos esetekben mégiscsak elfogadhatók az állatkísérletek.
A BBC 2-n a SPEAK állatvédő egyesület az állatkísérletek betiltását követelő tüntetése kapcsán vetítették a Majmok, patkányok, és én: az állatkísérletekről című dokumentumfilmet, amelyben Singer Tipu Aziz idegsebésszel beszélgetett.
„Tagja voltam annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amelyik felfedezte, hogy a Parkinson-kór az agy egy olyan részét is érinti, amelyről ezt korábban senki sem gondolta. A felismerésnek köszönhetően negyvenezer beteg állapotán lehetett javítani. A kísérletek során körülbelül száz majom pusztult el” – mesélte Aziz.
„Nos, elismerem, ebben az esetben elfogadható az állatkísérlet. Ha valóban nem volt más lehetőség, akkor nincs miért röstelkednie” – válaszolta Singer.
A radikális állatvédők, akik minden körülmények között elvi alapon ellenzik az állatkísérleteket, kitagadták Singert. „Peter Singer bedőlt az élveboncolók hazugságainak, és az állatjogi szervezetek ezért elítélik. Singer ostobaságokat beszél, de most legalább kibújt a szög a zsákból, és végre száműzik őt az állatvédők soraiból” – idézi az Arkangel for Animal Liberation (Az állatok felszabadításának arkangyala) honlapját az Inside Higher Ed.
Singer levélben válaszolt a bírálatokra, és azt bizonygatta, hogy eredeti álláspontján jottányit sem változtatott. „Sosem állítottam, hogy az állatkísérletek erkölcsi alapon minden esetben elítélendők. Álláspontom kezdettől fogva az, hogy a következmények fényében kell megítélni, helyes vagy helytelen-e állatokon kísérletezni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy mérlegeléskor az állatok érdekeit is tekintetbe kell venni. Az emberek érdekeit nem lehet az állatoké elé helyezni.”
„Az állatok felszabadításáról írt könyvemben amellett érveltem, hogy egy állatkísérlet kizárólag abban az esetben fogadható el, ha a kísérletet folytató tudós ugyanezt a kísérletet az állatokkal azonos szellemi képességekkel rendelkező emberi lényeken, például visszafordíthatatlan és súlyos agysérülést szenvedett betegeken is lefolytatná.”
Arról nem szólnak a hírek, hogy a magyarázat mennyire nyugtatta meg az állati jogvédőket. Az emberi jogi szervezetek viszont aligha örültek neki. Már akkor is élesen bírálták, sőt a nácikhoz hasonlították Singert, amikor Alkalmazott etika című átfogó erkölcsfilozófiai munkájában nem csak az abortuszt ítélte elfogadhatónak erkölcsi szempontból, de a kivételesen súlyos és rendkívüli szenvedést okozó rendellenességgel született csecsemők eutanáziáját is.