Amerikában a szenátus hadat üzent az online játéktermeknek. Nem ez az első eset a világtörténelemben, hogy a hatalom üldözi a szerencsejátékot, de a tiltás általában nem közérdeket szolgál, és nem is szokott sikerrel járni.

„Az Egyesült Államok szenátusa megszavazta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a bankok és a hitelkártya-társaságok nem teljesíthetnek átutalást online kaszinók számlájára, vagyis (a lóversenyfogadás, és az állami lottó kivételével) lényegében betiltotta az internetes szerencsejátékot. Ez a hiba politikailag és gazdaságilag egyaránt sokba fog még kerülni” – írja két stratégiai tanácsadó, Reuven Brenner és Ira Terk a Financial Timesban.

Az emberek évszázadokon keresztül azért tartották károsnak a szerencsejátékot, mert úgy gondolták, hogy veszedelmes a valószínűségnek és a véletlennek jelentős szerepet juttatni a társadalom, s még inkább a gazdaság életében. Volt idő, amikor a banktevékenység és a biztosítás is elítélendőnek számított. A szerzők szerint annak idején, amikor az emberiség kis közösségekben élt, volt értelmük e hiedelmeknek, mert a család volt a legjobb biztosítás minden baj és természeti csapás ellen. Később az erény, és az erkölcsi prédikáció vette át a stafétabotot a racionális érvektől. De általában sosem volt érdekmentes a szerencsejáték-ellenesség.

1388-ban angliai II. Richárd még racionális érvekre támaszkodva írta elő, hogy az emberek hadművészeti eszközöket vásároljanak, s ne „láblabdával, kőhajítással, és más haszontalan játékokkal múlassák idejöket”. A hon védelmére hivatkozott, de közben a szerszámíj- és nyílvesszőkészítők érdekét tartotta szem előtt. VIII. Henrik hasonló megokolással kifejezetten be is tiltotta a szerencsejátékokat: ártanak a lakosság katonai felkészültségének, mivelhogy elvonják a férfiakat a fegyverforgatás gyakorlásától.

Később az egyházak léptek fel a szerencsejátékokkal szemben, s őket az sarkallta erre, hogy a játék elcsábította a híveket a templomtól. Kivételt képeztek azok a huszadik századi esetek, amikor is egyes felekezetek bingó játéktermeket üzemeltettek, és még kizárólagos jogot is kértek e téren a hatóságoktól.

A húszas évek Amerikájában a mozik lobbiztak a szerencsejátékok ellen, mert – különösen a lóversenyszezonban – érezhetően csökkent a filmek látogatottsága.

Igaz, az emberek egy elenyésző kisebbsége játékfüggővé válik. Ugyanúgy, ahogy vannak alkoholisták, dohányfüggők, anorexiások, szexmániások és munkaholisták is. Vajon miért éppen a szerencsejátékokat pécézték ki a betiltók?

A fiatalokat joggal féltik az online játéktermektől, ám erre az aggályra akad megoldás. Vannak olyan szoftverek, amelyek azonosítani tudják a játékost. A kényszeres magatartást is könnyebb az online kaszinókban kordában tartani, mint a valóságos játéktermekben.

Nem szólva arról, hogy az állam anyagilag is jól járna az engedélyezett szerencsejátékkal. Elég volna megkövetelni, hogy az amerikai online játéktermek Amerikában regisztráltassák magukat, továbbá ők is, és ügyfeleik is oda fizessenek adót: valamilyen egyszerű program segítségével az utóbbiakat is azonosítani lehetne.

Ha tiltás helyett szabályoznák az online játéktermeket, az Egyesült Államokban is meghonosodhatna egy már ma is virágzó globális hi-tech ágazat, amely beruházásokat vonzana, továbbá növelné a foglalkoztatottságot és az adóbevételeket.