A nagy pártok szeretnék átírni a választási törvényt, már csak azért is, hogy megelőzzenek egy népszavazást. A változások csökkentenék a kis pártok zsarolási potenciálját. De a nagyok egyelőre nem egyezhetnek meg a kicsik feje fölött.
„A bizottságosdinak semmi értelme, ha közjogi reformot akarunk. Előbb a nagy pártoknak kell megegyezniük, aztán a részletek villámgyors kidolgozását már rábízhatják valamilyen bizottságra” – írja Angelo Panebianco liberális politológus a Corriere delle Serában annak kapcsán, hogy Giuliano Amato belügyminiszter tanácskozást hívott össze az új választójogi rendszer alapelveinek kidolgozására.
Olaszország tizennégy év óta a harmadik választójogi rendszert fogyasztja, és egy-két éven belül létrejön a negyedik, mert ha a parlament gyorsan meg nem változtatja a hatályos törvényt, annak eltörlésére jövőre népszavazást tartanak, és az eredmény nem lehet kétséges.
A fasizmus bukása után csaknem fél évszázadon át arányos választási rendszer működött, öt százalékos bejutási küszöbbel, hat parlamenti párt állandó részvételével. Ezt 1993-ban népszavazással eltörölték, és a stabilabb kormányzás érdekében vegyes rendszert alkottak, amely a többségi elvet az arányossággal vegyítette. Silvio Berlusconi jobboldali kormánytöbbsége 2005 decemberében ezt a rendszert valamelyest közelítette az arányoshoz, és lehetővé tette, hogy egészen kis pártok is bekerüljenek a parlamentbe. Az új modell mégis az ő választási vereségét hozta. De a győztes Romano Prodi miniszterelnök sem lehet elégedett, mert baloldali kormánykoalíciójának törpepártjai alaposan megkeserítik az életét.
A mai rendszer rendkívüli bonyolultsága ellenére is számos zavart okozhat. Például a parlament két házának esetében más és más a mandátumosztási mechanizmus, és ez teljes bénultságot eredményezhet abban az esetben, ha a két kamarában más-más politikai erő kerül többségbe. A változtatás szükségességében mindenki egyetért. Az elemző mégsem bízik benne, hogy a pártok képesek lesznek maguktól megegyezni az új választójogi törvényről, ezért üdvözli a népszavazást. Ha ugyanis a mostani törvényt a nép hatályon kívül helyezi, akkor a parlament többé nem térhet ki a feladat elől.
Ugyanehhez a kérdéshez Giovanni Sartori, az olasz politikatudomány nagy öregje, az államelmélet legelismertebb művelője is hozzászól a Corriere della Sera hasábjain, s úgy vélekedik, hogy ha a nagyok a kis pártokra hallgatnak, nem lesz a reformból semmi. A törpepártok ugyanis abban érdekeltek, hogy zsarolási potenciáljuk megmaradjon, márpedig a reformnak így nem volna semmi értelme.
Elvben három megoldás jöhet szóba: 1) az arányos német rendszer egy változata magas bejutási küszöbbel; 2) az egyfordulós vagy kétfordulós többségi rendszer, ahol kis szavazattöbbséggel nagy parlamenti többség érhető el; 3) a mai modell kiigazítása.
Érdekes módon Berlusconi szemlátomást nem bánná, ha népszavazásra kerülne sor, és eltörölnék az általa alkotott törvényt, elemzők szerint azért, mert ez esetben a tervezettnél hamarabb lenne új választás, és nem maradna idő egy új jobboldali vezér kiemelkedésére.
Prodi miniszterelnöknek egyértelmű érdeke, hogy a többségi elvhez közelítse a rendszert, mert ez rákényszeríthetné a baloldalt egy általa régóta szorgalmazott új demokrata párt létrehozására. Csakhogy kormányának szüksége van a kis pártok támogatására, ezért olyan feltételekhez kötötte a reformtárgyalásokat, amelyek kioltják egymást. Például, hogy ne legyen bejutási küszöb, vagyis a kis pártok ne érezzék fenyegetve magukat, ugyanakkor, ha valaki relatív többséget szerez, plusz mandátumokhoz jusson. Továbbá közvetlenül válasszák a kormányfőt.
Ez utóbbi elképzelést a nagyhírű professzor kifejezetten alkotmányellenesnek minősíti, és megállapítja, hogy ha Prodi csakugyan így gondolkodik, akkor inkább jöjjön a népszavazás.