Az írónő decemberben halt meg, de még mindig jelennek meg róla nekrológok. A napokban Vonnegut együtt búcsúzott el Sontagtól és azóta elhunyt barátjától, Arthur Millertől.

A Susan Sontagról szóló megemlékezések többsége felhánytorgatja az írónő ítélőképességének megbicsaklásait.

A Los Angeles Times nem mulasztja el megjegyezni, hogy a vietnámi háborút ellenző Sontag 1967-ben azt írta, hogy "Amerikát népirtással alapították meg", és hogy "a fehér faj az emberiség rákja."

A Guardian megemlíti, hogy az írónő a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után szenvedélyesen visszautasította, hogy gyávának nevezzék az elkövetőket. "Amerika, a világ önjelölt szuperhatalma elleni támadásról" beszélt, amely a "sokkal inkább gyávának nevezhető" amerikai cselekedetek következménye. Arra utalt, hogy az amerikai robotrepülők által végrehajtott bombázások során a gyilkosokat nem fenyegeti veszély.

A pálmát mégis Kevin Myers viszi el. A Telegraph-ban megjelent írása a "Bár belerúgtam volna Susan Sontagba" címet viseli. Durvasága feltűnő lenne más műfajban is, nemhogy egy nekrológban.

1993-ban Myers Szarajevóban egy szállodában lakott Sontaggal. Így gondol vissza azokra az időkre: "Súlyos hibát követtem el. Meg kellett volna adnom a szerb tüzérségnek a szálloda koordinátáit. Hozzátéve, hogy a bosnyákok itt rejtették el a nehézfegyvereiket. Megérte volna, még ha magam is odaveszek."

Myers úgy véli, hogy Sontag gondolatai "összefüggéstelen sületlenségek". A józan ítélőképesség teljes hiányát rója fel az írónőnek.

A regényíró Kurt Vonnegutot viszont éppen Sontag gyakran a banalitásig egyszerű józansága érintette meg. Ezt példázza az írónő válasza arra a kérdésre, hogy mi a Holokauszt tanulsága. "Az - mondta Sontag -, hogy az emberek tíz százaléka minden körülmények között gonosz, a másik tíz százalék minden körülmények között könyörületes. A maradék nyolcvan százalék meg mind a két irányba hajlítható."

Vonnegut szerint Sontag mindenki figyelmét magára vonta. Ezzel bizonyára Myers is egyetért.